Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Könnyűipari Minisztérium intézetei
jellegűek voltak műszaki és gazdaságossági szempontból egyaránt. A kutatás lehetővé tette konkrét megoldások javaslatba hozását az építőipar számára. Röviden rátérünk az Intézet anatómiai laboratóriumának munkájára is, amelyet a faanatómiai kutatásokra még 1959-ben szerveztek. Az itt végzett kutatások közül említsük meg a nyárfákkal kapcsolatos munkát. A különböző tájegységekről származó hazai rezgő óriási nyárak fatestének részletes vizsgálatát végezték el, tisztázták a szilárdító rostok és egyéb szöveti elemek megoszlását, a rostok méreteit, a szilárdító elemeknek, ill. a rostoknak a fatörzsön belüli elrendezését, a szilárdító szövetek térfogati mennyiségét. E kutatások eredményeit elsősorban a farostlemez-ipar és a papíripar hasznosította, mivel a rostmennyiség, ill. a fal—lumen-viszonyszám igen nagy hatással van a rostlemezzé való feldolgozhatóságra. Ugyancsak ipari jelentősége van a cser- és a tölgyfa diffúziós vizsgálatának. A kutatás során a cser- és tölgyfa testén át, a különböző anatómiai irányú diffúziós sebesség, ill. mennyiség megállapítása alapján bebizonyosodott, hogy a sugár- és húrirányú diffúzió között igen kis mértékű, gyakorlatilag elhanyagolható a különbség. Ez a megállapítás természetszerűen elsősorban a dongagyártásban, ill. a kádáriparban hasznosítható. Éppen ezért a vizsgálatok folytatásaképpen először laboratóriumi szinten, kisméretű cser- és tölgyhordókkal ismételték meg a kísérleteket, majd a kedvező eredményeket követően a húr és vegyes metszetű dongákból előállított hordókkal már a Szabványügyi Hivatallal, valamint az érdekelt gyártó és felhasználó vállalatokkal közösen folytattak félüzemi kísérleteket. Ezek a kísérletek igazolták a laboratóriumi eredményeket, s bebizonyították, hogy diffúziós szempontból lehetőség nyílik a dongagyártásban mind a húr, mind a vegyes metszetű szelvények felhasználására. Végül emlékezzünk meg röviden az eperfa rostjainak anatómiai vizsgálatáról. A nyárfával kapcsolatos vizsgálatokhoz hasonlóan itt is elsősorban a rostok mennyiségét, a fal—lumen-viszonyt, valamint a rostok méreteit vizsgálta az Osztály anatómiai részlege, s a kapott eredményeket összehasonlította a bükkfa megfelelő értékeivel. A kutatás alapkutatásnak minősíthető, az eperfa ipari felhasználásának szempontjából azonban feltétlenül lényeges a faanyag anatómiai szerkezetének ismerete. Igen fontosak a faanyagvédelemmel kapcsolatos kutatások is. A fát pusztító gombák, rovarok és baktériumok nagy károkat okozhatnak a faanyagban, és idő előtti elpusztulásukat okozhatják. Az Intézetben külön faanyagvédelmi csoportot szerveztek, amely megbízásra is végez vizsgálatokat. A csoport igen gyakran tette lehetővé a különböző rendeltetésű épületek faszerkezetében jelentkező károsodások szakszerű elhatárolását, ill. megszüntetését. A többi között foglalkozott a bányafa tartósításával és a bányavágatok gombaflórájának meghatározásával. A pécsi és ózdi szénmedence területén végzett kutatások eredményei feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy az évenként felhasznált kb. 760—800 m3 bányafamennyiségen belül a tartósított bányafa mennyiségét 0,8%-ról 2%-ra növelték. Világviszonylatban ez a szám sajnos rendkívül kicsi, hazánkban azonban a bányafa megfelelő tartósításának jelentős akadálya a törzskészlet elégtelensége. A tartósított fa mennyiségének növelése ennek ellenére jelentős megtakarítást eredményezett. Kifejezetten ipari jellegű kutatásként az Erőmű Tröszt felkérésére a faanyagvédelmi részleg a szegedi és újpesti erőművek hűtőtornyait vizsgálva meghatározta a károsítókat, és ennek alapján megállapította a megelőző védekezés lehetőségeit. A csoport munkái közül megemlíthető még — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, ill. az Óbudai Hajógyár kérésére — a bútorlapok és furnérlemezek lángmentesítése. E munka során különböző ammóniumsók mint égésgátló anyagok felhasználását, ill. hatékonyságát kísérletezték ki. 276
