Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
szükségletünket fedezné. Ha tehát az eljárás megvalósul, nemcsak az import szűnik meg, hanem erre a hazai nyersanyagra különféle titántermékeket előállító ipart lehet létesíteni. Az acélgyártás nélkülözhetetlen segédelemeit — a ferroötvözeteket — jórészt külföldről szerezzük be. Mivel megfelelő elektrokemencéink nincsenek, a hazai gyártás egyelőre csak metallotermikus úton valósítható meg. Ennek megoldására a Vasipari Kutatóintézet kidolgozta az automataacélok gyártásához szükséges vasszegény mangán-szulfid előállítási eljárását, a ferromolibdén gyártását közvetlenül molibdén-szulfidból és a ferrobór gyártását. Az Intézetben a mangán-szulfid előállítására metallotermikus eljárásokat dolgoztak ki. Ezekben a mangánérc mangántartalma és a pirít kéntartalma a reakció folyamán mangán-szulfidot alkot, a keverék egyéb fémtartalma pedig szilikoinangánná redukálódik. A keverék többi része sziükátsalakká olvad meg. Az aluminotermikus reakcióval három terméket nyertek: fémet, szulfidsalakot és szilikátsalakot. Helyesen vezetett reakció és lassú lehűlés után a három termék tökéletesen elkülönül egymástól, alul helyezkedik el a fém, erre tapad a szulfidsalak és legfelül van a szilikátsalak. A mangán-szulfid-kihozatal attól függ, hogy a reakciótermékek milyen élesen válnak szét. Amint említettük, kísérletek folytak arra is, hogy ferromolibdént közvetlenül állítsanak elő molibdén-diszulfidból. Kísérleteztek aluminotermikus eljárással is, de jobbnak és gazdaságosabbnak látszott az elektrotermikus megoldás. Mindkét eljárás melléktermékeként mangánérc hozzáadásával mangán-szulfidot is képeztek, hogy így kössék le a inolibdén-diszulfid kéntartalmát. Az elektrotermikus ferromolibdén-gyártás során a reakció 1100 C°-on már végbemegy, de gyakorlatilag olyan hőmérsékletet kell fenntartani, amelyen a reakciótermékek megolvadnak és elkülönülnek egymástól (pl. 1500C0). A reakció termékei: a FeMo-fém, a mangán-szulfid-salak, és az egyéb meddő alkotókat tartalmazó szilikátsalak. Ezek 1500C°-on ugyanúgy rétegeződnek, mint az előzőkben ismertetett mangán-szulfid-előállítás folyamán. A nemzetközi szabványelőírások szerint a MoOa-ból előállított FeMo G0% Mo-en kívül legfeljebb 1,3% Si-ot, 0,1% S-t, 1—2% C-et és kb 0,1% Mn-t tartalmaz. A C-tartalom fent megadott értékét elektrotermikus előállítással el lehet érni. A Mn- és S-tartalom annyiban függ egymástól, hogy 0,1%-nál kisebb kéntartalmat csak nagy, min. 5%-os Mn-tartalom esetén lehet elérni. Az ötvözött acélok rendszerint kevés Mo-t tartalmaznak, az ötvözésre használt ferro-molibdén Mn-, S- és C-tartalma rendszerint nem zavar, mert a Mo már közvetlenül a beolvadás után ötvözhető az acélfürdőbe. Eljárást dolgoztak ki a gyenge minőségű bauxitok modulálásának, az alumíniumoxid/szilícium-oxid viszonyának javítására is, ami a Bayer-e\járás szerinti feldolgozást megkönnyíti. A vörösiszap komplex hasznosítására kikísérletezett kohósítási eljárás lehetővé teszi öntészeti nyersvas gyártását tisztán vörösiszapból, egyidejű nátron-visszanyerés mellett. A képződő salak pedig timföldre vagy cementre dolgozható fel. A poros vasércek darabosítására pelletező eljárást dolgoztak ki. Ez növeli a zstigorí tószalagok teljesítményét. Az Intézet munkatársai jelenleg többek között az úrkuti karbonátos mangánérc hasznosításának lehetőségeit kutatják. Ebből az ércből igen nagy tömeg, kb. 40 000 000 tonna áll rendelkezésre, de aránylag mangánszegény, foszfortartalma nagy és mangán—vas-aránya kedvezőtlen, így nem alkalmas közvetlenül ferromangán gyártásához. Ehhez ui. előzőleg el kellene távolítani az érc foszfor- és vastartalmát. 248
