Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
SZERSZÁ3IGÉPIPARI MŰVEK FEJLESZTŐ INTÉZETE A gyáripar államosítása után igen hamar kiderült, hogy az egyes szerszámgépgyártó vállalatoknál szétszórtan dolgozó, viszonylag kevés konstruktőrt egy központi tervezőirodába kell összevonni. A cél az volt, hogy egyrészt egységes irányítással aránylag rövid időn belül a legkorszerűbb konstrukciókat gyárthassák, másrészt hogy utánpótlásról gondoskodjanak új szakkáderek nevelésével. Ennek megvalósítására alakult meg 1949. február 12-én — miniszteri határozat alapján — a Központi Szerszámgéptervező Iroda, amelybe az akkori Nehézipari Központ felügyelete alatt álló szerszámgépgyártó vállalatok legjobb konstruktőreit vonták össze. Ugyanebben az évben a Népgazdasági Tanács határozata alapján létrehozták a volt Hermina-majorban — a jelenlegi Halásztelken — levő, 1943-ban épült gyár üresen álló helyiségeiben a Mintagépgyárat, amelynek kitűzött feladata szerszámgépek tervezése, új gépek prototípusainak legyártása és kipróbálása, valamint szerszámgépipari vonatkozású kísérletezés és kutatás volt. Már az első évben kilenc gép terve készült el, s ezek közül ötnek a sorozatgyártása is megkezdődött. 1952-ben azután a tervezőiroda önelszámoló egységgé alakult, felállították a kísérleti-kutatási osztályt, majd a következő évben az első hidraulikus mérőállomást. Jelenlegi formáját az Intézet tulajdonképpen 1954-ben kapta, s ekkor vette fel a Szerszámgépfejlesztő Intézet nevet is. Az új forma sok tekintetben új tartalmat is jelentett, ettől az időtől kezdve az Intézet mindinkább rátért a nagyobb műszaki tudást és felkészültséget megkövetelő gépek tervezésére és prototípusok gyártására. 195(i-ban sikerült a gyakorlatban is bevezetni a gépcsaládelvet, elkészült a műszer- és esztergacsalád első tagja és a harántgyalugép-család két méretegysége. . 1957-et a kezdeti bizonytalanság jellemezte, de rövid átmeneti időszak után az Intézet ismét jelentős iparfejlesztési feladatot kapott. 1958-ban már bekapcsolódott az Intézet a szerszámgépgyártó iparág központi munkáiba is. Itt alakult meg a szerszámgépipari szabványbázis, amelynek hatáskörébe tartozik az iparág szabványigényeivel kapcsolatos feladatok elvégzése, a szabványosítás elvi és gyakorlati irányítása. Úgyszintén megalakult az agregát gépeket tervező osztály, az agregát-egységek és az azokból összeállított célgépek gyártása végett. Megalakították az Ipari Bevezető Csoportot, amely a Technika Házában a KGM és a Vasas Szakszervezet irányításával új gépeket és új technológiai eljárásokat mutat be. 1962 óta egyébként az Intézet mint ágazati műszaki tájékoztatóiroda a szerszámgépgyártó iparág központi tájékoztató feladatát is ellátja. Persze itt meg kellene még emlékezni néhány más jelentékeny munkáról is. így pl. a Fejlesztési Osztály részt vett az 1960—65. évekre vonatkozó fejlesztési terv elkészítésében, aktív munkát végez az Intézet a KGST-szekcióban, s közreműködött a gépipar technológiai színvonalának felmérésében is. Az iparvállalatok összevonása során az Intézet a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetévé lett, s azóta elsősorban az a feladata, hogy a Szerszámgépipari Művek gyárainak profiljába tartozó gyártmányok fejlesztését segítse elő. Mint az Intézet fejlődéstörténetéből kiderül, fő feladatait mindig a fejlesztési irányoknak megfelelően csoportosította és részfeladatait is ennek megfelelően állította terveibe. A fő irányelveket a 3 éves és a két 5 éves terv célkitűzései szolgáltatták, és ezeknek, továbbá a KGST-határozatoknak és fő irányelveknek figyelembevételével alakult ki az Intézet tevékenységének összképe. E tervek kidolgozása során szerzett tapasztalataik alapján készítették el a szerszámgépipar 20 éves 219
