Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
vetített. A készülék teljesen automatikusan működött. A vetítőben 45—50 diapozitív volt elhelyezhető az e célra kialakított tokban, előre meghatározott sorrendben. A magnetofonszalag tartalmazta az előadás szövegét, valamint a képváltás vezérlő jeleit. A megfelelő szövegrésszel összhangban felvitt képváltó jelek mindig az éppen szükséges kép vetítését vezérelték. A berendezés távvezérléses üzemben is alkalmas volt élőszóval megtartott előadások diapozitív képeinek vetítésére. Ez esetben a képet nyomógombbal váltották. Az akkor még teljesen újszerű, automatikus diavetítő PÖÍhössy Béla elgondolása alapján készült. A fejlődő amatőrigények további kielégítésére megindult az Intézetben egy minden tekintetben korszerű, tükörreflexes, automatikus rekeszelésű, elektromotoros hajtású, 8 mm-es amatőr fim felvevő készülék konstrukciója, amely alapja lett a MOM-ban a későbbiekben gyártott KINGA 8 típusú berendezésnek. E készülékcsaládon belül több speciális berendezés kidolgozására is sor került. Ezek közül a legjelentősebb a ..Kinopress” filmszövegnyoinó készülék volt. A berendezés 35 mm széles idegen nyelvű normál mozifilmek feliratozására való. A gép működése félautomatikus. A szöveg benyomása után a felirat minősége a gépbe épített vetítőrendszerrel ellenőrizhető. A felsorolt filmtechnikai berendezések kidolgozói Ágoston Mihály, Gulyás Jenő és Puska István voltak. Egy másik ilyen jellegű készülék a célfotogép volt, amellyel elsősorban futóversenyek, lóversenyek versenyzőinek kis időbeli különbséggel való célba érkezését lehet egyértelműen meghatározni. A berendezés két főrészből áll: a felvevő kamerából és az ellenőrző készülékből. A felvevőkészülék a verseny befutóinak célbaérkezési sorrendjét állapítja meg. A készüléket Helyes Géza és Pölhössy Béla dolgozták ki. A fototechnikai készülékek kutatásával egy időben indul meg a geodéziai műszerek családjának kidolgozása is. Az Intézet az 50-es évek során különösen értékes eredményeket ért el a korszerű geodéziai műszertípusok kialakítása terén. Már a háború után nyilvánvalóvá vált, hogy a geodéziai műszergyártás a nemzetközi versenyben teljesen alulmarad, ha a gyártmányokat a legrövidebb időn belül nem sikerül korszerűsíteni. Az ipar megfelelő kapacitású fejlesztő apparátus hiányában egymagában nem volt képes a feladat vállalására. így az 50-es évek elején — nagy lendülettel és kezdeményező erővel — az Intézet sietett az ipar segítségére. A már-már teljesen piacképtelen, elavult műszerek helyett egymás után alakította ki az egyes műszertípusok korszerű példányait, Ezek alapján és az Intézetben időközben felfejlődött szakgárda segítségével a MOM-nak sikerült a geodéziai műszerek családját széles területen kifejlesztenie, és a különféle technológiai nehézségek leküzdése után áttérnie a piacképes műszertípusok gyártására. A közel egv évtizedig tartó munka során az Intézetben számos geodéziai műszertípust fejlesztettek ki. Az első jelentősebb munka a központi leolvasású üvegkörös szintező volt. Ez a fejlesztés lényegében a régi, ezüstkörös szintező korszerűsítését célozta, ez utóbbi teljesítőképességének, alapelemeinek és konstrukciós felépítésének lehetőség szerinti meghagyásával. Az ,,E” típusú teodolitot háromféle változatban dolgozták ki: építész-, bányász- és erdész-teodolitként. Ezek a mérési pontosságot és az optikát illetően azonos specifikációjú, az egyéb konstrukciót illetően egymáshoz hasonló, de a különféle felhasználási körülményeknek megfelelően kialakított műszertípusok l'-cs mérési 213
