Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
Az Intézet megalakulásának első időszakában gyártmányok fejlesztésével is kellett foglalkozni, mert a műszeripari vállalatok fejlesztési osztályai erre még nem voltak alkalmasak. Ezért az intézeti munka aránylag kis részét fordíthatták eredeti új megoldások kutatására. Az évek folyamán mind nagyobb lett az Intézet felkészültsége, és ezzel párhuzamosan erősödtek a gyári fejlesztési osztályok is. Az Intézet munkaterülete mindinkább áttolódott a fejlesztésről a kutatásra. A műszaki világszínvonal ugrásszerű fejlődése még a hagyományos elveken mérő műszerek működését is megváltoztatta. Ez szükségessé tette a külföldi műszaki irodalom fokozottabb tanulmányozását, figyelését. Most már csökkenő százalékban szerepelnek az Intézet terveiben a külföldön már megoldott kérdések. A magyar műszeripari termékek megbízhatóságának fokozásához nagyban hozzájárult az Intézet 1952-ben felállított klimatikus és üzembiztossági laboratóriumának munkája, amelyet tervszerűen fejlesztenek az egyre sokasodó igények szerint. Az Automatikai Osztály eredményei lehetővé teszik az eddig importból beszerzett automatikák hazai gyártását. Az aránylag kis létszámmal dolgozó Intézet munkatársai ezideig 426 szabadalmat és újítást jelentettek be. A kutatási témák általában a műszeripari üzemekkel, a KOM Műszeripari és más Iparigazgatóságaival egyeztetett vagy különféle üzemektől, kül- és belkereskedelmi vállalatoktól kapott feladatok. Az Intézet több — népgazdasági szempontból indokolt — esetben segítséget nyújtott a műszeriparhoz nem tartozó üzemeknek is. így a Nehézipari Minisztérium területén a bányagyutacsgyártáshoz szükséges milliszekundumos mérőberendezéseket és a robbanás során keletkező nagy gáznyomásokat mérő műszereket dolgozta ki. Hasonló munka volt a precíziós fordulatszámmérő vagy a dunaújvárosi kohó-automatikák kidolgozása is. Az állandóan növekvő feladatok természetesen a kutatók számának növelését és a laboratóriumi eszközök színvonalának emelését követelik. Az 1960-as évek elején már 6—7-szer annyi ember dolgozott az Intézetben, mint az alapítás első évében, de az 1955-ös létszámnak is négyszeresét érték el. Ez azonban még mindig nem elegendő, és az Intézet vezetőinek egyik állandó és legnagyobb gondja, hogy az egyre fokozódó szakemberszükségletet kielégítse. A távlati kutatási tervek ismeretében az Intézet munkáját a jövőben három főirányba kívánják összpontosítani. Ezek: a villamos és pneumatikus automatika, az orvosi műszer gyártás és az elektromechanikus alkatrész fejlesztés. Az e célkitűzéseknek megfelelően végrehajtott átszervezés az Intézet 2 laboratóriumát 4 főosztályra tagolta, így Elektronika Főosztály, Automatika Főosztály, Műszaki Főosztály és Gazdasági Főosztály alakult. Az Elektronika, Automatika és Műszaki Főosztály mindegyike 2—2 laboratóriumra tagozódik. Az Elektronika Főosztály foglalkozik az elektronikus adatfeldolgozással, adatrögzítéssel, digitális műszerekkel, bioelektromos és orvosi műszerekkel, híradástechnikai műszerekkel, valamint az elektronikus építőelemek kérdéseivel. Az Automatika Főosztály feladatkörébe tartoznak a villamos műszerek, védelmi relék, szervomechanizmusok, pneumatikus automatikák, üzemviteli és gázelemző műszerek. A Műszaki Főosztályhoz tartozik az elektromechanikus alkatrész fejlesztés, az intézeti központi szerkesztés, a központi műhelyek, a Műszeriparági Szabvány Központ, az Iparági Beruházás és a Központi Könyvtár. A Gazdasági Főosztályhoz tartozik az Intézet adminisztrációs részlege a gondnoksággal és a raktárakkal együtt. Az Intézet történetének és feladatkörének rövid vázolása után ismertetünk néhány olyan műszert, amelyet a Műszeripari Kutatóintézetben dolgoztak ki. 201
