Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Kohó- és Gépipari Minisztérium intézetei
csőkutatást több technológiai elvi kutatás jellemzi, ezekből kiindulva korszerű csőcsaládok üzemi felhasználásra alkalmas technológiáját dolgozták ki. A 10 éves fejlődés néhány kiemelkedő eredménnyel jellemezhető. 160 kW' anódveszteségű, volfrámkatódú, nagy teljesítményű adócsövet dolgoztak ki, rövid hullámú nagy adóállomások részére. Sok technikai problémát kellett ehhez megoldani, pl. a nagy átmérőjű üveg—fém-kötéseket, az üvegezést vékony rézélekre. Az anyagminősítő vizsgálatok során is szép eredményeket értek el. Az adócsőfejlődés következő állomása, a nagyobb fajlagos teljesítményű karbidizált tóriumos volfrámkatódok alkalmazása és az ahhoz szükséges nagyobb vákuum biztosítása érdekében fémtitán hazai előállítása és getterként való felhasználása volt. Egyidejűleg a frekvenciahatár kiterjesztésére újszerű indukciószegény konstrukciós megoldásokat dolgoztak ki. Az ilyen jellegű csövek közül megemlíthető az első budapesti TY-adóban és sok URH adóállomásban alkalmazott 1 kW anódveszteségű, 100—200 MHz tartományban felhasználható fémanódos adócső. A frekvencia 200 MHz felé való kiterjesztésének érdekében a koncentrikus kivezetésekkel, a csökkentett elektródtávolságok elvének felhasználásával dolgozták ki a 400 W anódveszteségig terjedő sugárzó hűtésű URH adócsöveket. A 100—1000 MHz tartományban működő nagy teljesítményű elektroncsövek katódjaiként új adócsövek konstrukciójánál legalkalmasabb a laboratóriumi kutatás eredményeként kidolgozott, megnövelt fajlagos emissziójú tóriumos volfrámfonál. A további fejlődés további frekvencianövelést kíván, ami egyben az adócsövek fajlagos, vagyis térfogategységre eső teljesítménynövelésével jár együtt. Az ún. rövidhullámú tartományban egy cm3-re 17—20 watt teljesítmény jutott. Az 500—1000 MHz közötti frekvenciatartományban egy cm3-re már 150—200 W jut. Tovább kellett csökkenteni tehát a rácskatódtávolságokat néhány száz mikrométerre, növelni kellett a csökkentett méretű katódok csúcsemisszióját. Ezek a nagy fajlagos terhelések üvegballon megoldással már nem valósíthatók meg, ennélfogva tiszta, kristályos alumínium-oxid burát kell alkalmazni, amelynek anyagát hazánkban dolgozták ki. Az anyag kiváló dielektromos tulajdonságai mellett mechanikai szilárdság tekintetében is felveszi a versenyt a világ legjobb ahrmínium-oxid kerámiáival. Meg kell említeni, hogy az Intézet higanygőz töltésű egyenirányító csövek kutatása területén is figyelemre méltó eredményeket ért el. Higanytócsás katóddal rendelkező, nagy teljesítményű, nagy feszültségű ún. excitron-típusú csöveket dolgoztak ki, azonkívül a vezérelt víz- és léghűtéses fémburás ignitron alaptípusait, amelyek önálló magyar konstrukciós elgondolások alapján születtek meg. Tudományos szempontból is jelentősek azok a kutatási eredmények, amelyek nagy fajlagos teljesítményű, hosszú élettartamú csövek katódjaként használt tóriumos volfrámfonalak emissziónövelésére és ugyanilyen csövek rácsemisszióját gátló bevonatokra vonatkoznak. Kimutatták, hogy mind a kívánatos emisszió, mind a nem kívánatos rácsemisszió növekedését az alapfém karbidjai okozzák. A rácsemissziót elhárító bevonatok szabják meg a cső használhatóságának időtartamát, és így az azzal összefüggő méretezésre, technológiára és az üzemállapotra vonatkozó megállapítások felhasználása a kutatási munka továbbviteléhez nagyon fontos. Figyelemre méltó az iparba bevezetett és folyamatosan felhasznált kutatási eredmények közül a tömör lemez vagy por alakú molibdén lapkákra kataforetikusan felvitt titán-getterek használata. A titán-getterek előnyös tulajdonságai különösen oxidkatódos, valamint volfrámkatódos elektroncsövekben hasznosak, és így az elektroncsövek hosszú élettartamát, minőségi színvonalát biztosítják. 183
