Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Magyar Tudományos Akadémia intézetei
zált oldat 3 pl-es cseppjét papír-elektroforézisnek vetették alá, hogy lássák, milyen mozgékonyságú kationok és anionok vannak a hasadási termékek között. Két órán át 280 V-os elektroforézis után a megszárított papírcsíkot résblendével ellátott GM-számlálócső előtt óramű mozgatta, és a ^-aktivitás átlagértékét a regisztráló galvanométer papírcsíkra jegyezte fel. Négy főcsoport volt látható, ezek közül az A, B és C kation-, a D pedig aniontermészetű hasadási termékeket tartalmazott. Ezek után a papírcsíkot csoportok szerint szétvágták, és az egyes csoportok yspektrumát szcintillációs y-spektrométerrel vizsgálták meg. A /5-sugárzást az Intézetben készített és használatban levő toroid-szektor típusú béta-spektrométerrel vizsgálták meg. A vizsgálat azt mutatta, hogy az A csoport főleg 89Sr-ből áll. 9oSr jelenléte számottevő mennyiségben a rövid neutronaktiválási idő miatt nem várható. A vizsgálat során megállapították azt is, hogy a hasadási termékek megkötéséhez szükséges humusz mennyisége nagyon kicsi. Egy g humusz 1 milliekvivalens súlynyi anyagot képes megkötni. Ha biztonsági okból kapacitásának csak egyhuszad részéig telítjük, akkor is ez 9oSr-ből 2 mg súlyt jelent, ami kereken 300 mC. Ebből a számadatból látható, hogy az atomipari alkalmazásban nem jelent lényeges nehézséget a megkötendő hasadási termékek radioaktív egységekben kifejezett nagy mennyisége. Más nehézségek felléptével azonban reálisan számolni kell. Az atomipari szennyvizek a hasadási termékeknél feltehetően nagyobb mennyiségű stabil kationokat fognak tartalmazni milliekvivalensekben, így pl. Al3+-ot, Fe3+-at esetleg Zr4+-ot. A humuszszűrő kationmegkötő kapacitását elsősorban ezek fogják telíteni, tehát ezek jelenléte szabja meg a megkötéshez felhasználandó humuszkészítmény mennyiségét. Egy másik probléma jelentkezhetik akkor, ha az atomipari szennyvizek komplexképző anyagokat tartalmaznak. Ilyenek lehetnek egyes szerves savak, pl. citromsav, tejsav, oxálsav, továbbá komplexképző anyagok, pl. etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA) és hasonló vegyületek, valamint a manapság elterjedten használt tisztogatószerek, mosószerek, detergensek. Feltehető, hogy a felsorolt anyagok közül egyesek a hasadási termékek némelyikével olyan erős komplex vegyületet alkotnak, amely a humuszsavon való szorpciós kötődést megakadályózza. A vizsgálatokat erre is kiterjesztették. Egy másik ipari probléma, hogy mi történjék a nagy mennyiségű hasadási terméket magába gyűjtött humusszal. A radioaktív humuszt speciális zárt hamvasztókemencében el kell hamvasztani. Ezáltal súlya mintegy egyhuszadára, térfogata még kisebb törtrészre zsugorodik. A kapott nagy specifikus aktivitású hamu aránylag könnyen önthető korrózióálló betontömbbe, és helyezhető izotóptemetőbe. A megengedhető specifikus koncentrációnak a radioaktív sugárzás önabszorpciója következtében fellépő önmelegedés szab határt, amit lényegében a hőtermelési és hőátadási viszonyok, a térfogat és felület aránya, továbbá a környezettel való hőcsere mértéke szab meg. Mindenesetre, túlzott optimizmus nélkül megállapíthatjuk, hogy a laboratóriumi kísérletek rendkívül biztató eredménnyel jártak. Úgy látszik, hogy döntő lépéssel jutottak előre az ipari atomenergia-termelés ezen alapjában véve mellékes, de közegészségügyi szempontból és a termelési költségek csökkentése szempontjából mégis nagy jelentőségű problémájának eredményes megoldásához. Az Intézet munkatársai elvégezték a Velencei hegység ólomérceinek izotópanalitikai vizsgálatait is. Az ólomnak a természetben négy stabil izotópja fordul elő, 204, 206, 207 és 208 tömegszámokkal, amelyek közül a 206, 207 és 208 tömegszámú izotópok rendre az 235U, 238U, ill. 232Th radioaktív elemek bomlási sorainak utolsó, stabil tagjaival 14
