Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
tással nyerik a nyers terméket. A szeparált gázt dekalinnal mossák az ösztronkitermelés javítására. Az Intézet működésének első éveiben folytatott színezékkutatás révén merült fel a színes fényképezéshez szükséges színképző vegyületek kutatása. Minthogy a FORTE Fotokémiai Iparvállalat ezt szívesen fogadta, 1959—1960 folyamán az Intézetben kidolgozták (Nyíri Ferenc, Iioszáng Géza, Soós Demeter, Migray Ernőd) a sárga, kékeszöld és bíbor színképzők szintézisét és gyártástechnológiáját, amit azután a MEDICOLOR meg is valósított. Ezt követőleg a FORTE üzemeinek bővítése vált időszerűvé, ezek között a fotóanyagokhoz szükséges vegyszerek előállítására berendezett új üzem létesítése is. Ennek az üzemnek technológiai terveit — a színképzőkön kívüli termékek előállítását is figyelembe véve — az Intézet 1963-ban készítette el és adta át a FORTE gyárnak. Az Intézet feladata volt, hogy mindig a legkorszerűbb eljárásokat kutassa, amihez persze megfelelő modern berendezésekre, műszerekre volt szükség. Ezek azonban nem mindig, vagy nem mindig időben álltak rendelkezésre, s ezért az Intézet kutatói, a Műszaki és az Analitikai Osztállyal karöltve mindent elkövettek annak érdekében, hogy ha másképp nem megy, ezeket a műszereket és berendezéseket maguk állítsák elő. Ez a munka olyan sikeres volt, hogy néhány kostrukciójukra szabadalmat is kaptak. Nézzük kissé közelebbről ezt a munkát is. így jött létre reakciók hőszükségletének biztosítására egy hálózatról táplálható indukciós fűtésű kazán (Tóthpáter Sándor), amely jó szabályozhatósága, energiahasznosítása és hőstabilitása révén igen értékes segédeszköznek bizonyult. A bontásfolyamatok fizikai-kémiai vizsgálatára készült egy automatizált termomérleg (dr. Lévai Gyula), amely idő- és hőfokfüggvényként jegyzi a beadott mintán bekövetkezett változásokat. Ezzel a műszerrel sikerült pl. a poli(oxi-alkil)-ek témakörében stabilitási értékek és bontási állandók megállapítása, amely adatok alapjává lettek a kutatás racionális irányításának. A saválló szivattyúk közismert hiánya adta az indítékot arra, hogy ilyen rendeltetésű eszközt is létrehozzon az Intézet. Erre azután még szabadalmat is kapott. Új, igen sokoldalúan alkalmazható fizikai-kémiai mérőmódszerként vált ismeretessé az irodalomban a dielektrometria. Minthogy alkalmas készülék nem volt, az Intézet kutatói (dr. B. Nagy Sándor, Szabó Géza) terveztek és készítettek dielektrométert, amelynek sorozatgyártását a Radelkisz vállalta. A műszert külföldi (Journal of Scientific Instruments, London) és számos belföldi szakközlemény ismerteti, s az országos Találmányi Hivatal szintén szabadalmat adott rá. Igen korszerű kutatási eszközzé vált a gázkromatográfia. Itt sem lehetett az Intézetet megfelelő műszerrel ellátni, ezért az ezzel foglalkozó kutatók (dr. Zöllner Gyula, Szabó Géza) maguk tervezték, és az Intézet műhelye maga készítette el a krómatográfokát. Ezek jól beváltak, és dokumentációjukat számos helyen (egyetemek, gyárak) használják fel a készülékek házi előállításához. A vegyipar fejlesztésének nagyszabású terve természetesen meghatározza az Intézet további munkáját is. Hacsak vázlatosan is, de foglalkozzunk most ezekkel a tervekkel. Fontos terület a poli(oxi-alkil)-ek gyártástechnológiájának kidolgozása (dr. Matolcsy Kálmán, dr. Szilágyi János, Nagy István, Tóth Miklós), ami a hazai műanyagipart az egyik legkorszerűbb, különösen műszaki célokra használható termékkel gazdagítja. Ez a kutatás a következő évben a próbagyári tervezés szakaszáig érkezik; ezen a témán belül folyik még a polimer stabilizálásának kutatása is. 162
