Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
vegyületek szintézisével lényegében 1953-ig foglalkozott a Szervesvegyipari Kutatóintézet, mivel ekkor ezt a témacsoportot a mezőgazdasági kutatóintézetek vették át. Az előbbi kísérletsorozattal egy időben kezdett foglalkozni az Intézet a nagyüzemi technológiákkal kapcsolatos kutatásokkal. Ezek közé tartozott az ecetsavanhidridnek korszerű előállítása ketén-alapon (dr. Matolcsy Kálmán, Wurdits Imre). A cél az volt, hogy hazánk ecetsavanhidrid-szükségletét teljesen, vagy értékesebb keténszármazékok gyártása esetében túlnyomó részben fedezni lehessen. Egyébként az eljárásban közbenső termékként kapott keténből több fontos gyógyszeripari intermedier is előállítható. Az eljárás során a 98%-os ecetsavat 0,3% trietil-foszfát katalizátorral 750 C° hőmérsékletre felfűtött csőreaktorban csökkentett nyomáson termikusán keténre és vízre bontják. Az átalakulás 75—85%. A gázelegyből 0—2 C°-ig való hűtéssel elválasztják a reagálatlan ecetsavat és a képződött vizet. A ketént 35—45 C° hőmérsékleten 98%-os ecetsavban elnyeletik. Az így kapott 85—95%-os anhidridet a szükségletnek megfelelően rektifikálással 92—95—98%-ra töményítik, majd hogy a kis mennyiségű kátrányos mellékterméktől megszabadítsák, egyszerű desztillációval tisztítják. Az üzem a desztilláción kívül folyamatos működésű. Az üzemvitelt a kísérleti körülmények műszeres mérése és a féltermékek térfogatos analízise alapján ellenőrzik. Az így nyert terméket elsősorban a gyógyszeripar használja, de kisebb mennyiségekre lényegében a szerves vegyipar majdnem minden ágában szükség van. Amint az elmondottakból kiderül, a kutatás során egy korszerű, elvileg is önállóan megalapozott gyártási eljárást alakítottak ki. A hagyományos szerves technológiai szemlélettel szakítva, ill. azt továbbfejlesztve, az adott reakció kinetikájának matematikai megfogalmazásával alakították ki a kutatók az oxidációs reaktor optimális megoldását és üzemelési előírásait. A 150 tonnás ecetsavanhidrid kísérleti üzemet 1955-ben a Magyar Vegyiművek átvette, s a termelést ezután üzemszerűen folytatta. E tapasztalatok alapján tervezett meg ezután egy 20 ezer tonnás ecetsavanhidrid-üzemet a Szovjetunió részére a Vegyiműveket Tervező Vállalat, természetesen az Intézet kutatóinak bevonásával. E kutatások során alkalom nyílott egy igen reakcióképes és sokfelé vezető szerves veg}Tipari közbenső termék: a ketén-diketén kémiájának alapos megismerésére is. Ez tette lehetővé a diketénből kiinduló intermedierek szintézisét. Ezek közül az acetecetészter korszerű gyártástechnológiáját már üzemesítették. E fontos gyógyszeripari intermedier önköltsége az új eljárással gyártva 30%-kal alacsonyabb, mint az iparban addig alkalmazott eljárás önköltsége volt. Az Intézet munkatársai természetesen egyéb keténszármazékok szintézisével is foglalkoztak. Ezek közül említést érdemel a /5-propiolakton. Ez a vegyület a sebészeti gyakorlatban kiaknázható csíraölő szer, amely az eddigi előzetes kísérletek tanúsága szerint alkalmas lehet arra, hogy pl. csontpótlás, bőrátültetés esetén aszeptikus körülmények között tárolja a pótláshoz használandó szervet az élettani funkciók sérelme nélkiü, és ugyanakkor csökkentse a műtéti kockázatot is. Ebbe a csoportba tartozik a szorbinsav korszerű, keténből induló gyártása (Wurdits Imre). A szorbinsav az élelmiszertartósításban igen jól felhasználható vegyidet, s a kereslet iránta elég nagy. Az Intézetben most fejeződik be a szorbinsav gyártástechnológiájának kidolgozása. Ennek üzemi alkalmazásba vételére is az Egyesült Vegyiművek üzembővítése teremti meg az alapot. 1954-ben kezdte meg az Intézet a kaprolaktámgyártás technológiájának kidolgozását. Ebben a valóban kollektív munkában dr. Matolcsy Kálmán és dr. Zöllner Gyula vezetésével az Intézet gárdájának kétharmada vett részt, és az ellenforradalom okozta elhúzódás ellenére 1958-ban a próbagyár már tervkötelezettséggel kezdte meg 15»
