Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)

A Nehézipari Minisztérium intézetei

tapasztalatok alapján az Intézet fiatal kutatógárdája jelentősnek mondható gyakorlatot szerzett, s e tapasztalat birtokában már elvállalhatták egy színezékgyár tervezését, valamint szakértőkként működhettek közre a vegyipar más ágazataiban felmerülő kérdések megoldása során.

1951-ben az Intézet a furfurolkutatást is programjába vette. Az 1951 és I960 között kidolgozott gyártási eljárások közül mindenekelőtt a furán és a furán-Kísérleti üzem belső berendezése

karbonsav előállítását említjük meg (Kállay Ferenc). A kutatási feladat olyan furán-előállítási eljárás kidolgozása volt, amely mind szerkezeti anyag igénye, mind technológiája szempontjából egyaránt könnyen kivitelezhető. Az Intézetben furán-karbonsav dekarboxilezésén alapuló kétlépéses eljárást dolgoztak ki, amely más eljárásoknál drágább ugyan, de gyógyszeripari alapanyagok előállításakor jó eredményt ad, s főleg azonnal megvalósítható volt. Az irodalomban található eljárásoktól a kutatások során nagymértékben eltértek, így pl. a furán-karbonsav készítéséhez oxigén helyett levegőt használtak. A furán-karbonsav dekarboxilezését antracénolajos közegben is elvégezték, a gázok szétválasztását pedig adszorpcióval oldották meg.

A furfurolt vizes—meszes közegben ezüst-oxid katalizátor jelenlétében levegőátfúvatással a furán-karbonsav kalciumsójává oxidálták, s ebből sósavval szabadították fel a furán-karbonsavat. Ez utóbbit száraz állapotban antracénolajos vagy kinolinos közegben 200 C: feletti hőmérsékletre melegítve rézoxid katalizátor jelenlétében dekarboxilezték (Eqyei János).

157