Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
rendszerekben lezajló diffúziós folyamatok elősegítésére. A téma keretén belül egyrészt a forgó mozgással gerjesztett folyadékextraktorokkal, másrészt a nagynyomású porlasztásos szárítással foglalkoztak. A forgótárcsás extraktorral kapcsolatban több éven át laboratóriumi vizsgálatokat és nagylaboratóriumi kísérleteket végeztek. A vizsgálatok eredménye a forgótárcsás extraktor tervezési módszereinek kidolgozása, valamint félüzemi berendezések létesítése volt. A kutatási eredményt realizálták a Chinoin diósgyőri telepén, a Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalatnál és a tisza vas vári Alkaloida Vegyészeti Gyárban. Nagy laboratóriumi forgótárcsás extraktorokat készítettek a Dorogi Szénfeldolgozó V. V. és a Budapesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszéke számára. A forgótárcsás extraktor előnye a kisebb méret és a jobb extrakciós hatásfok. Különös jelentősége van kis koncentrációban jelenlevő értékes anyagok kivonásában, mert hatásfoka a 90%-ot is eléri. A porlasztásos szárítással is több éve foglalkoznak. Több készülékfajta kipróbálása után új készülék prototípusát helyezték üzembe. Ez ciklonrendszerű reaktorból áll, amelybe légáramos porlasztón át érintőlegesen lép be az anyag. A porszerű terméket elektrosztatikus porleválasztó gyűjti össze. Ezzel az eljárással hatásosan és gazdaságosan sikerül számos olyan terméket szárítani, amelynek folyamatos szárítási technológiája nem volt, pl. Ultra mosogatóport, Aktinit növényvédő szert, élesztőt, festékeket. Az eddigi tapasztalatok szerint a szárítás fajlagos energiaszükséglete kedvezőbb, mint az egyéb porlasztásos szárítóberendezéseké. A Nehéz vegyipari Kutatóintézet munkájával kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy az ötvenes évek derekán nemcsak a kutatási szakterület változott, hanem a munkastílus is. 1953—55-ben ui. az Intézet lényegileg a jelenlegivel azonos létszámmal mintegy ötven kutatási témán dolgozott, az ötvenes évek végére azonban a témák számát nagymértékben csökkentették. Ez lehetővé tette a kutatási intenzitás és hatékonyság fokozását, a kutatási sebesség növelését. Jelenleg az Intézet témáinak száma alig 12, s egy-egy jelentősebb technológiai témán nem egyszer 20—25 kutató, ill. segéderő dolgozik. Ennek tulajdonítható, hogy az egyes témák kutatásának átfutási ideje lényegesen csökken, s — beleértve az ipari realizálást is — ma már átlagosan nem több másfél évnél. A hatékonyságot növelte az is, hogy az Intézet korszerűsítette felszerelését. Az anyagvizsgáló berendezések túlnyomó része önműködő, s az egyes vizsgálatok sebessége 20—25-szöröse az öt esztendő előttinek. A kísérleti berendezések, nagylaboratóriumi eszközök és félüzemi berendezések építése is meggyorsult. A kutatók jelenleg arra törekednek, hogy számukra elérhető korszerű eszközök és eljárások alkalmazásával még tovább növeljék a kutatómunka hatékonyságát és sebességét. SZERVES! EBI IPA Rí KUTATÓINTÉZET 1949-ben és 1950-ben, amikor az ipari kutatóintézetek zömét megszervezték, az indulást gyakran akadályozta, hogy nem volt megfelelő ipari háttér, ill. tapasztalt kutatógárda. Ez a megállapítás vonatkozik az 1949. május 1-én alakult Szervesvegyipari Kutatóintézetre is, hiszen a nagyipari szerves kémiai technológia megfelelő iparral vagy kutatási múlttal nem rendelkezett. Mivel azonban ennek az iparágnak gyors fejlődése előrelátható volt, sőt az egymást követő tervek is gyors fejlesztését írták elő, ilyen típusú intézet megszervezése igen indokolttá vált. Ezt elöljáróban 155
