Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
A témákra fordított kutatókapacitás arányát a kidolgozottság mértéke és az üzemelés előrehaladása határozza majd meg. Új, jelentős téma lesz megfelelő eljárás kidolgozása a benzinek pirolízise során melléktermékként keletkező nagy aromás, olefin- és diolefintartalmú cseppfolyós termék, az ún. pirolízisbenzin telítő szelektív hidrogénezésére. Mivel a közeljövő terveiben benzinpirobzáló üzem beindítása szerepel, elengedhetetlen, hogy az értékes anyagokat tartalmazó melléktermékek hasznosításával próbálkozzanak. A távlati terveket az Intézet természetesen a Tudományos és Felsőoktatási Tanács által meghatározott főfeladatok alapján állította össze. A közvetlen ipari feladatokon túlmenően a Nagynyomású Kísérleti Intézet továbbra is foglalkozik alapkutatás-jellegű, a reakciók jobb megismerésére irányuló tanulmányokkal, valamint az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen analitikai módszerek kidolgozásával. Tanulmányozni kívánják ezenkívül az eljárások megvalósításához elengedhetetlen fontosságú hidrogén előállításának gazdaságos módszereit is. S ha már a gazdaságosságról tárgyalunk, említsük meg, hogy az Intézet mind többet foglalkozik legfontosabb kutatási eredményeink gazdaságossági vizsgálatával, és erre vonatkozóan is kész számításokat, tanulmányokat kíván átadni az iparnak. Az egyre növekvő feladatok természetesen szükségessé teszik az Intézeti létszám mintegy 25%-os növelését is, mégpedig úgy, hogy a tudományos és műszaki dolgozók aránya az összlétszámon belül az eddiginél nagyobb legyen. Az Intézet továbbfejlődése elsősorban a létszám- és elhelyezési problémák megoldásától függ, e kérdések megnyugtató rendezésére azonban remélhetőleg rövid időn belül sor kerül. A Nagynyomású Kísérleti Intézet e fejlesztési tervek valóra váltásával minden bizonnyal teljesíteni tudja majd a kőolajipar növekvő igényeit. NEHÉZ VEGYIPARI KUTATÓINTÉZET Kormányzatunk a műszaki tudományok és az ipar fejlesztése során nemcsak az ipari fejlődést szorgalmazta vidéken, hanem igyekezett megteremteni a műszaki tudományos kutatás új gócpontjait is. Ennek érdekében egyetemet, kutatóintézeteket létesített olyan vidéki városokban, amelyek erre a célra alkalmasnak látszottak. Különösen jelentékeny a fejlődés Veszprémben, amely az egyetem és a két kutatóintézet létesítésével valóban a magyar vegyipari kutatások központjává vált. A veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet (NEVIKI) 1949-ben alakult meg azzal a feladattal, hogy a szervetlen és a szénfeldolgozó vegyipar műszaki fejlesztéséhez szükséges kutatásokat elvégezze. Az Intézet szervezése és a kutatómunka — egyelőre a Budapesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológia Tanszékén — azonnal megindult. A kutatók zöme 1950. január elején leköltözött Veszprémbe, ahol a Vegyipari Egyetem központi épületének egy emeletét foglalták el ideiglenesen az Intézet laboratóriumai. A kutatóintézet központi épületének építése is azonnal megkezdődött, s a kutatók 1952-ben elfoglalhatták mai munkahelyeiket Európa egyik legkorszerűbben kialakított és felszerelt kutatási célokat szolgáló épületében. Az építkezés méreteit mutatja, hogy az első 10 évben Kormányzatunk 50 milbó forintot ruházott be. Működésének első 15 esztendejében a NEVIKI mintegy 180 kutatási témát dolgozott ki és zárt le. Ezek a ráfordított munka és költségek szempontjából igen széles határok között ingadoznak. A borsodi barnaszénkokszolási kísérletek több 143
