Aba Iván: Műszaki tudományos kutatás Magyarországon (Budapest, 1965)
A Nehézipari Minisztérium intézetei
technológiával szintén az Intézet látta el. A különböző hidegen és melegen keményedé öntőgyanták, ragasztógyanták, impregnálólakkok, gittek, ragasztók sokféle célra használhatók fel. így fémfelületek ragasztására, kis szerszámok készítésére öntéssel, tekercsek impregnálására az erősáramú iparban és a híradástechnikában egyaránt. A különböző gittféleségek tömítésére, légzárásra, vízmentesítésre használhatók. 1963-ban kezdődtek meg az üzemesítési kísérletek: a Kábel- és Műanyaggyár öt gyantatípust üzemesített, a Lakk- és Festékipari Vállalatnál három típus átadása folyt. A Gamma Optikai Művekben ugyancsak 1963-ban nagylaboratóriumi méretben optikai ragasztó technológia bevezetése kezdődött meg. Természetesen az iizemesítésekkel egyidejűleg tovább folynak a kísérletek lángálló és vegyszerálló, valamint pobészter sajtolómasszák előállítására. A pohésztergyanta-típusokkal és az iizemesítés alatt álló különböző epoxigyanta-típusokkal az erősáramú ipar, a híradástechnika és a műszeripar számára igen fontos hazai gyantatípusokat adtak át. Ezek a típusok alkalmasak a külföldi gyanták pótlására. 1962 óta foglalkozik az Intézet a polikarbonát-kísérletekkel (Balajthy Zoltán). A tervezésen kívül molekulasúly-vizsgálatokat, valamint hőstabilitási méréseket végeznek, és az egyik nyersanyagnak, a diánnak a minőségi vizsgálata folyik a polikarbonát termék minőségére vonatkozóan. Műszálak kutatásában már komoly eredményeket ért el az Intézet (dr. Geleji Frigyes). Tovább folytatták a kaprolaktám pobmerizációjának vizsgálatát különböző savanyú katahzátorok jelenlétében. A laboratóriumi kísérletek után több üzemi kísérletre került sor a Magyar Viscosagyárban, amelyek során gyapjútípusú pobamid szálat sikerült előállítani kifogástalan minőségben 50%-os pohmerizációs időcsökkentéssel. A pohpropilén szálak szálképzési körülményeinek tisztázása után üzemi kísérleteket végeztek a Magyar Viscosagyárban. Sikerült gyapjú- és pamuttípusú szálakat előállítani, s ezeket a szálakat a Textihpari Kutatóintézetben és a Magyar Posztógyárban kipróbálták. A pohpropilén szál képzés üzemi technológiájának ismeretében 1963-ban megindult az extruderes szálképzés üzemesítésének előkészítése, a berendezés összeállítása. Egyidejűleg foglalkoztak a polipropilén szál-minták színezékfelvételének és időjárás-állóságának megjavításával ojtás segítségével (Odor Gézáné, Holly Sándorné). 1963-ban az előző években kidolgozott saválló műanyag szivattyú üzemszerű gyártásának előkészítése is megindult (Ferenczy Győző). Az üzemesítést a Pestmegyei Műanyaggyár végzi. Az Intézet részt vett természetesen az üzemesítés során felmerülő számos műszaki és egyéb jellegű probléma megoldásában. A polipropilén, ill. polietilén és egyéb műanyagok felhasználásával készült műanyag szivattyúból 80 kész szivattyú felhasználását kísérték párhuzamosan figyelemmel, hogy mire az üzemszerű gyártás megindul, addigra kellő számú felhasználási tapasztalatuk legyen. Az Intézet kidolgozta az atom-modell prototípusát (dr. Tettamanti Károly). Az Eugon néven, a feldolgozástechnikai telepen gyártott atom-modell üzemi átadása azonban eddig nem valósult meg gyártó üzem hiányában: az eljárás átadásra készen van, de végleges döntés még nincsen arra vonatkozólag, hogy a gyártást melyik üzem fogja elkezdeni. A Poholefin Osztály munkája több részre bontható. Elsőként a trietil-alumínium bővített katahzátorüzemet kell említeni. Ez a kísérleti üzem a papkeszi Colorchemia Gyárban működik. Az eredetileg évi 7 tonna kapacitású üzem bővítése technológiai nehézségeket nem jelentett. Jelenleg (1963-ban) a bővített üzemben a kitermelés 130
