Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)
örült, amikor 1525-ben, Jajcza várának felmentésére igyekezvén, megpillantotta a vár tornyára kitűzött vörös zászlót?’. Egy másik feljegyzés 1685 őszéről kelt, arról a napról, amelyen a Habsburgok seregei megkezdték a Zrínyi Ilona — II. Rákóczi Ferenc anyja és Thököly Imre hitvese — által védett Munkács várának ostromát. Erről így szól a krónikás: „Ilona asszony felvonatta a vár tornyára a vörös lobogót, jeléül annak, hogy mindhalálig kész ellenáUm S a munkácsi hős asszony fiánál, a nagy fejedelemnél is jócskán akad vörös zászló. A labancok ellen lelkesítő, „pro libertate” felírású zászlók legtöbbjének alapszíne ismét vörös. Az 1848—1849-es szabadságharc kitörése előtt, pl. 1843-ban is a vörös színt viselték a legjobb magyar hazafiak, így Fejér megyében a két Madarász-testvér, József és László, akik vörös zászlók alatt toborozták választóikat és küzdöttek a jobbágyság felszabadításáért, a Habsburgháztól való elszakadásért, a nemzeti függetlenségért. A francia forradalmárokkal együttérző magyar szabadságharcosok is vörös zászlók alatt, vörös tollal kalpagjukon vagy éppen — ugyancsak francia mintára — vörös sipkában mentek harcolni a magyar szabadságért. A vörös zászlót ezután a magyar munkásmozgalom emelte magasra. Az 1868^ban alakult Általános Munkásegylet vörös zászlóiról már beszámolnak az egykorú újságok. 1871-ben, amikor a porosz militarizmus vérbefojtotta a párizsi kommünt, ugyancsak vörös zászlók alatt tüntettek a budapesti munkások a francia szabadsághősök mellett. A május elsejék hagyományos színe is vörös. Az első, 1890-es magyar május elsejétől kezdve, minden évben vörös zászlók alatt vonulnak fel a főváros és más városok utcáin a munkásosztály nemzetközi napját ünneplő töme-7
