Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

ellenezték az első népköztársasági címer visszaállítását, de éppúgy azoknak is, aíkik a nemzetköziség névében érveltek a Kossutih-címer érvénybentartása ellen — noha ez a két .vitatkozó tábor leggyakrabban úgy támadta az egyiket, hogy a másikat védte, s ebben egyiknek sem volt igaza. A nemzeti hagyományok nagyszerűen összeegyeztethetők a proletár nemzetköziséggel, ezt bizonyítja a Magyar Népköztársaság új címere, de a többi népi demokrácia címere is.

A magyar zászló és a magyar címer ezeréves története arra tanít, hogy e téren sincs semmi állandó. Minden változik a körülményeknek, a történelmi helyzetnek megfelelően. Magyarország hajdanában szinte a „címerek országa” volt, ahol minden nemes származású családnak külön, saját emblémája .volt, nem is beszélve a városok és vármegyék ezernyi jelképtől hemzsegő, bonyolult címereiről. E ,sok címer már — állatalakjaival, kardjaival és buzogányaival, madaraival, lobogóival és .ezernyi más ábrázolásával együtt — a múlté. A mai Magyarországnak csak egyetlen címere Van, a népköztársaságé.

Mert á mi társadalmunkban az egyetlen nemeslevelet a dolgozó nép érdemli. Ez a nemeslevél — a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. S a hozzájáró címer — új címerünk.