Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

A Szovjetunió címere tehát mindenekelőtt azt fejezi ki, hogy a szocializmus országát képviseli. Erre mutat a címer felső részén levő ötágú vörös csillag, s a munkásparaszt szövetséget jelképező sarló és kalapács, a kommunista pártok régi, hagyományos jelvénye. A szövetségi köztársaságok nyelvén írott szalagok pedig az országban élő népek teljes egyenjogúságát mutatják, hiszen éppen annyi a százmilliónál is magasabb lélekszámú orosz nép részvétele ebben, mint példát^ az egymilliónál is alig nagyobb észt népé. S végül, de nem utolsósorban annak kifejezője, hogy a Szovjetunió a békéért és a szocializmusért küzdő emberiség vezetője.

A nemzeti hagyományok nincsenek képviselve ebben a címerben. Ennek az az oka, hogy egy nagy, önmagában is nemzetközi ország természetesen nem tekintheti önmagát a benne élő népek egyike hagyományainak folytatójaként. A nemzeti hagyományok az egyes szövetségi köztársaságok címereiben élnek — de még elevenebben, az egész világnak példát mutatóan élnek a szocializmus országának politikájában, egész tevékenységében.

Az európai népi demokráciák közül csak néhánynak a címerét mutatjuk be itt. A hazánkkal szomszédos Román Népköztársaság az ország erdős hegyvidékeinek képét iktatta címerébe (31. ábra), fölötte a felkelő nappal, amely az új világ, a szocüalbanus hajnalát jelképezi. Ez is új címer, a király elűzése után elfogadott új alkotmány hozta létre. A címer két oldalán a búzakoszorút román nemzeti színű szalag fonja át, ez alul kiszélesedik, és az RPR = Republics Populara Romana betűit viseli (magyarul: Román Népiköztársaság). Ez a címer sem hordoz magában semmiféle soviniszta elemet, s így hozzájárul ahhoz, hogy a Duna-medence hajdani tűzfészke helyett a megbékélés forrása legyen a magyar—román viszony. (Emlékeznünk kell arra is, hogy a Kossuth-címert kalózlobogóként hasz-58