Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

át ívessé, s így lett belőle három halom. Ugyanilyen át­alakítás sok épületen is látható, ahol hasonló három-három félkörív kapcsolódik össze. De a három halom címerelem­ként létezik Magyarországon kívül is. A középkorban álta­lában egész Európában elterjedt díszítő- és címerelem volt, találtak ebből a korból való északfrancia címert is, amelyen „terra”, azaz „föld” felírással ugyanolyan hár­mashalom áll, mint a korabeli vagy későbbi magyar címe­reken. Albert, XIII. századbeli rigai érsek címerén ugyan­csak van hármashalom, amelynek középső, legmagasabb dombján éppen ájtatoskodik a főpap. Hármashalom van minden olyan német városnak a címerében is, amelynek neve berggel (magyar jelentése: hegy) végződik, így a hí­res egyetemi város: Heidelberg, továbbá Hornberg, Kir­berg és más városok pecsétjein ma is megtalálható. A külföldi országok közül ma is címerében viseli a hármashalmot a latin-amerikai Mexikó. A különbség mindössze a színben van: a mexikói hármashalom barna, míg a magyar zöld (23. ábra). Mindez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar történelem során csak idegenből szereztünk kü­lönböző címerelemeket. Egyszerűen arról van szó, hogy — mint az elején írtuk — a pajzsok, címerképek felvétele egész Európában aránylag rövid idő alatt történt meg, eközben sok hasonló vagy azonos elem került a kölcsönös látogatások és házasodások révén a címerekbe. Éppen úgy történt, mint a nyelv egyes szavaival: amit az akkor élt magyarok szépnek találtak, azt kissé megcsiszolták, ízlé­süknek megfelelően átalakították és átvették. Ugyanúgy tettek a többi népek is, amelyek tőlünk és egymástól ugyancsak annyi mindent vettek át, hogy minden szó és minden címerelem eredetének kinyomozására vállalkozni ma már szinte lehetetlen volna. Azt mindenesetre megtanulhatjuk a közép- és újkor 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom