Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

hem, mert a bécsi udvar nem tűrte a magyar elszakadási kísérletek semmilyen útját-módját, még olyan külsőségben sem, mint a külön zászló. Voltak ugyan olyan Habsburg-királyok, akik birodalmuk pillanatnyi érdekeiért vagy — nagyritkán — a magyarság iránti rokonszenvből hozzájárultak a színek viseléséhez, de ez többnyire nem terjedt tovább, mint önmaguk magyar királlyá koronázásának ünnepélyéig vagy a monarchia érdekeiért harcbaszálló magyar katonáknak adott magyar zászlókig. Aztán újra átvette korlátlan uralmát a kétfejű sas.

A magyar történelem egyik legszebb fejezete II. Rákóczi Ferenc szabadságharca (1703—1711). A Rákóczi-féle felkelés előtt és alatt igen sokféle a zászló. A „nagyságos fejedelem” sok zászlót rendelt, a legtöbbet Kassán. Van ezek közt — elvétve — három színű is, de a legtöbb egyszínű vörös, utána szám szerint a fehér zászlók, majd a kék-vörösek következnek — az utóbbiak a Rákóczi-család színeit viselik.

A XVIII. század második felében ismét egyre sűrűbben szerepel a piros-fehér-zöld szín, elsősorban királykoronázások alkalmával. Így például ül. Károlynak, Mária Terézia apjának koronázásakor — mint az egykorú krónikások feljegyezték — „Pannonicus tricolor pannus”-t, azaz három színű magyar szőnyeget terítettek az új uralkodó lábai elé-A három színű lobogóról ezután akkor esik szó újra, amikor a magyarság legjobbjai megindítják nagy mozgalmukat a független magyar államiságért, az önálló alkotmányért, a nemzeti kultúráért — a reformkorban. Itt már „ősi” lobogóként tisztelik a piros-fehér-zöldet, s így foglal állást a már említett 1848. évi XXI. törvénycikk is. Ennek életbelépése óta lehet tehát számítani a piros-fehérzöld lobogónak mint Magyarország nemzeti jelvényének megszületését. Azonban alig másfél esztendeig lehetett

14