Várkonyi Endre: A magyar címer útja (Budapest, 1957)

forradalom szülötte; ugyanígy a kapitalista átalakulás idején jöttek létre a németek, az olaszok, a szláv nemzetek, s általában az európai országok nemzeti zászlói. Érdekes, és éppen a nemzeti színek kialakulásának forradalmi összefüggéseit mutatja, hogy az európai nemzetek zászlóiban csaknem mindenütt szerepel a piros vagy vörös szín. Az európai lobogók másik közös vonása, hogy — a francia trikolór (tri-color = három szín) hatására — a legtöbb három színből áll (2. ábra).

De térjünk vissza a magyar nemzeti színekre. I. Lajos tehát használta a piros-fehér-zöld színeket, de csak mint egyik lobogóját, és nem mint az egyetlent. Az ő uralkodása alatt tartották talán a legtöbb lovagi tornát a királyi udvarban — Arany János „Toldi”-jában olvashatunk erről —, s a király tomaöltözéke, „hivatalos” színe továbbra is az ezüsttel csíkozott vörös szín volt.

Az „ősi” harmadik szín nyomait évtizedekig keresték, kutatták a történettudósok, de egy-két, semmit nem bizonyító emléknél többre nem jutottak. Akad ugyan zöld szín Mária királynőnél, Zsigmondnál és Hunyadi Mátyásnál is, de legalább ugyanannyi bizonyíték szól más színek mellett is ebből a korból. 1526-ig, a mohácsi vészig csak vörösezüst, illetíve piros-fehér a magyarok zászlója. Az ország háromfelé szakadása után pedig mindkét, egymással szemben álló ellenkiráiy — Habsburg Ferdinánd és Zápolya János — arannyal szegélyezett bíbor színű zászlót vitet seregei élén. Sok más országgal ellentétben a magyar zászlóban csak ekkor — sem előtte, sem utána — szerepel az arany szín. {Az már a sors iróniája, hogy éppen abban az időben, amikor a legszegényebb volt az ország, a zászlón a gazdagság szimbóluma tűnik fel. Igaz viszont, hogy az ország nyomorán Zápolya is, a Habsburgok is hihetetlenül meggazdagodtak.)

Első ízben egy 1557-ben készült rajzon tűnik fel együtt

11