Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

I. fejezet. A műszaki-tudományos ismeretek jelentősége és a kutatási ráfordítások alakulása - 4. A tudományos kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított eszközök

delmük arányában — megállapított kvóta szerint biztosítják. Ilyen intézmények pl. az Euratom (6 állam részvételével), a CERN (Nukleáris Kutatás Európai Tanácsa 12 állam részvételével), az ESRO (Európai Űrkutatási Szervezet 10 állam részvételével), az ELDO (Európai Rakétafejlesztési Szervezet 4 állam részvételével) stb.

A kutatásra, fejlesztésre fordított anyagi eszközök jó része tehát — iparáganként, valamint országonként eltérő mértékben — a kormányok kezében koncentrálódik, s a fennmaradó részt képviselik a magánipar beruházásai. Ez utóbbi szférára a nagyfokú koncentráltság jellemző, vagyis a vállalatokra (monopóliumokra, multinacionális vállalatokra) jut a kutatási fejlesztési ráfordítások legnagyobb hányada. Az OECD által az egyes országok kutatási fejlesztési tevékenységéről végzett 1965-ös felmérés szerint a fejlett tőkésországokban az ipari K-f-F ráfordítások 20—40%-át a 4 legnagyobb vállalat adja, a 20 legnagyobb vállalat pedig már 60— 80°o-át. Ez a koncentráltság napjainkban éppen úgy érvényesül, mint a hatvanas évek közepén, sőt annak fokozódása is valószínű. A szellemi eredmények létrehozásához szükséges anyagi és szellemi erőforrásoknak a nagyvállalatok kezében való koncentrálódása elkerülhetetlen, hiszen egy-egy új termék kifejlesztése, piacra hozatala hatalmas energiát emészt fel és ugyanakkor bizonytalan a piaci sikere. A Du Pont cég által kifejlesztett nylonszál összköltsége 6,1 millió dollárt, az orloné pedig 20 milliót tett ki, az RCA társaság a fekete-fehér televízió kifejlesztésére 50, a színes televízió kikísérletezésére 180 millió dollárt fordított, s minél komplikáltabb, bonyolultabb termék kikísérletezéséről, előállítása legkedvezőbb feltételeinek megteremtéséről van szó, annál nagyobb az előzetes befektetésre kerülő összeg nagysága. Az IBM cég által kifejlesztett 360-as számítógép költségei meghaladták az 500 millió dollárt.27 A példák végtelen töme27 The Oriental Economist, 1968. február. 21. old.

45