Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 2. Japán szabadalom- és know-how-kereskedelme

nek: 1960 és 1967 között kb. 2%-ot tettek ki, 1967-től enyhén emelkedve elérték a 2,5%-ot (1967: 2,05; 1968: 2,4; 1969: 2,2; 1970: 2,3; 1971: 2,5%; 1972: 2,55%; 1973: 2,32%; 1974: 1,46%). Hasonló stabilitás figyelhető meg az áruexportból és licenc- és know—how-exportból eredő bevételek egybevetése során is. Hosszú évek óta 0,25% a megfelelő arány, jelezve, hogy a külfölddel bonyolított áruforgalom és licenckereskedelem bővülési üteme egymással nagyjából megegyezik. Nem is igen vitatható a mutatók közötti kapcsolat, hiszen a külföldi műszaki-szellemi ismeretek megszerzésének két alternatívájáról van szó import esetében, ugyanakkor az importált ismeretek hozzájárulnak az áruexport növekedéséhez is, és a technológiaexport adatai sem függetlenek az áruexport alakulásától.

2.4.2. A japán műszaki eredmények exportjának földrajzi és áruszerkezete

Japán licenc- és know—how-import ja, valamint K-j-F erőfeszítései vázolása során elkerülhetetlenül szó esett az ország műszaki fejlődéséről. Többek között a K+F ráfordítások növekedése, a licencimport licencexporttal fedezettsége, a japán vállalatok által vásárolt külföldi műszaki ismereteknek megfelelő vagy ahhoz hasonló szintű saját eredmények stb. mind azt jelzik, hogy a hazai vállalatok műszaki színvonala jelentősen emelkedett az utóbbi évtizedekben. A licencexport volumenének alakulásában is tükröződik, hogy Japán megindult azon az úton, amelynek egyes állomásait az import exporttal való fedezésének évenkénti fokozatos emelkedése alkotja, és amelyet végigjárva belép azon országok sorába, amelyek az export és import területén egyaránt komoly partnerek a világ licenc- és know—how-piacán.

Japán 1950—51 és 1968—69 között több mint 800 licencszerződést kötött saját szellemi eredményeinek eladására,

184