Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)
III. fejezet. Az egyes tőkésországok szabadalom- és know-how-kereskedelmének jellemzése - 1. Az Amerikai Egyesült Államok szabadalom- és konow-how-kereskedelme
a K-f-F ráfordítások több mint felét emésztették fel az 1960-as években. A külföldi fiók- és leányvállalatok utalják vissza az anyavállalatoknak a legnagyobb összegeket. Ez 1960 és 1974 között minden évben az összes bevétel több mint 3/4-ére rúgott, a filmek bérleti díjait is figyelembe véve. (1960—74 között az adatok ezen csoportjához sorolta az amerikai statisztika a filmbérleti díjakat is.) Ha viszont ezt nem vesszük figyelembe, akkor az 1960—71 közötti időszak halmozott bevételeinek „csak” 73%-át képezik a külföldi leányvállalatok Amerikába történő átutalásai. A bevételek komoly szerepét tükrözi egyébként az is, hogy az USA bruttó bevételeinek és kiadásainak egybevetéséből tekintélyes nyereség alakul ki, 1960 és 1974 között a szellemitermék-kereskedelem egyenlege -[-25,751 milliárd dollárt tett ki. A kiadások területén a külföldi független vállalatoknak nagyobb szerep jut, de az évenkénti volumen növekedése messze nem éri el a bevételekét. 1.4.3. A bevételek egyes komponenseinek alakulása Az információk részletesebb elemzése, a mozi- és televíziós filmek bérleti díjainak elkülönítése némiképp megváltoztatja az arányokat. Kiderül ugyanis, hogy a filmek bérleti díjaiból eredő bevételek 1960-ban még a teljes bevételek 22,5%-át képviselték, és ez 1971-re alig 11%-ra csökkent. Vagyis ez azt jelenti, hogy az egyébként jelentős — kb. évi 300 millió dolláros — bevételi forrás egyre kevésbé formálja, alakítja maga is a teljes bevételeket, és figyelmen kívül hagyása — mint láttuk — az amerikai leányvállalatok bevételteremtő súlyát is kisebbíti. A filmek bérleti díjainak leválasztása az adatoktól azért szükséges, mert — a lehetőségek keretein belül — reálisabb kép kialakítását teszi lehetővé az amerikai vállalatok licenc-146
