Mádi Csaba: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma (Budapest, 1976)

II. fejezet. A műszaki-tudományos ismeretek nemzetközi áramlása - 8. A tőkés vállalatok licencügyleteknél követett szempontjai

ségét és ne engedelmeskedjék vakon az állítólagos szabadalombitorlás gyanúsításának;

— a licencvevővel csak azután érdemes tárgyalásokat kezdeni, miután meggyőződtünk róla, hogy ért az illető szakterülethez;

— tartózkodni kell olyan szerződéses feltételek kialakításától, amelyek a licencvevő vállalkozásának vezetésében kötelezettségeket jelentenének; az eladó feladata a segítés, de a partner helyett nem hozhat döntéseket;

— nem szabad azt feltételezni, hogy a saját szervezetében, üzleti menetében alkalmazott módszerek, előírások külföldön is követhetők;

— tisztában kell lenni azzal, hogy a magas licencdíj vagy nyereségosztozás aligha ér valamit a vevő gazdasági szilárdságának hiányában;

— nem szabad abból kiindulni, hogy a know—how-t — bármilyen komplex legyen is az, és bármennyibe került is a kifejlesztése — nem lehet megkerülni, másképpen létrehozni. Bármelyik cég kifejlesztheti a terméket vagy eljárást, ha az kellően jövedelmező;

— a szerződés megkötése után ne csak az ellenérték átutalását várja az eladó, hanem az üzlet folyamatos gondozására, szemmeltartására is szükség van;

— a kétkedés mindig kevesebbe kerül, mint a bizalom.

A gondos, alapos kereskedői kétkedés szem előtt tartását

különböző oldalról megfogalmazó jótanácsok éreztetik azokat a kiindulási, tárgyalási alapokat, amelyeket a tőkés cégek általában licencszerződéseik megkötésénél érvényesíteni szeretnének. A vevő ezekhez hasonlóan a saját szempontjai szerint kísérli meg a maximális bevétel iránti igényét kielégíteni — ehhez viszont meg kell ismernie az eladó elképzeléseit, törekvéseit.

100