Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)

Előszó

kategóriájú, háromliteres, kompresszorral felszerelt versenykocsival közelítenék meg a mágikus 500-as sebességet.

Ez a véleménye a Mercedes-Benz versenyintézőinek, akik a napvédő alatt körülállják Neubauer versenyvezetőt. így gondolkodnak az Auto Union AG versenyintézői is, akik autókaravánjukkal éppen úton vannak a rekordpályaszakasz felé. Mindkét fél szilárdan eltökélte, hogy ezen a szürke, hideg januári reggelen elkeseredett motorcsatát vív egymással. A méterek és másodpercek csatáját, amelynek a kimeneteléről a világ sok millió mit sem sejtő versenyrajongója csak akkor szerez tudomást, ha már megszületett a győzelem és a győztes. Az eseménynek csak a résztvevők a szemtanúi, valamint a legfelsőbb sporthivatal képviselői, az egyenruhás rendfenntartók, a sebtében tájékoztatott újságírók és néhány véletlenül odavetődött autós.

A két konkurrens cég sztárjait sok száz újság- és folyóiratképről ismerik a potyanézők. A filmszínész mosolyú, fekete hajú fiatalembert, aki a Mercedes-sátor előtt gyorsan még egy cigarettára gyújt, a legtöbb európai és amerikai serdülő ismeri: Rudolf Caracciola! Majdnem tizenöt éves versenyzői pályafutása alatt vagy száz első díjat nyert a Mercedes-cégnek az európai országokban.

És vajon az Auto Union kit vet csatába az időért? Kire bízza Horch, Werner és Walb új kocsiját? Bernd Rosemeyerre, az európai versenyzősztárok „Benjáminjára”, aki 1936-ban Németország Grand Prix-jén hajmeresztőén vakmerő hajszában legyőzte Caracciolát, Nuvolarit, és Stuck, valamint Brivio előtt robogott át a célvonalon 1 Ugyanabban az évben Rosemeyer még Olaszország és Svájc Grand Prix-jét, és Németország hegyi Grand Prix-jét is elvitte. Azóta Rosemeyer és Caracciola, az Auto Union és a Mercedes cégek megosztoztak a győzelmeken. „Caracs”-nak a múlt évben sikerült visszahódítania Németország és Olaszország Grand Prix-jét, Bernd Rosemeyer viszont három hónappal azelőtt, az autóúti rekordkísérleteken szerepelt jobban. B osztályú Forma verseny kocsijával közönséges közúton 406,285 km/óra sebességet ért el, és ezzel egy csapásra 16 osztály- és 3 világrekordot zsebelt be magának és az Auto Unionnak. Érthető, ha Mercedesék visszavágásra törekszenek, míg az Auto Union körömszakadtáig fogja védelmezni kivívott rangját.

A didergő nézők hirtelen elhallgatnak. A szerelők az útra tolják a Mercedest. A vezetőülésre rátolják a plexitetőt. A 600 lóerős versenymotor felbőg. Bár melegítés közben alacsony fordulatszámmal jár, a levegőt fülsiketítő lárma tölti be. Pokolian bűzlik az égő olaj, éter, metilalkohol és benzol. Caracciola megigazítja szemüvegét. Az indító felemeli a zászlót. Még hatvan másodperc .. . még harminc ... húsz ... tíz ... A zászló lecsap, a szem csak egy tarka vonást lát. 8 óra 11 perc. A gép csúsztatott tengelykapcsolóval lomhán megindul. Első, második, harmadik sebesség. A kimért, zászlóval jelzett szakaszig a motornak el kell érnie maximális teljesítményét. A versenyszömy ezüst torpedóként fúródik a levegőbe, és a nézők nemsokára már csak egy kis pontot látnak.

Mindenki megbűvöl ten nézi órája másodpercmutatóját. Szó sem hallatszik. Tudják, hogy Caracciolának milyen idegmegpróbáltatást kell kiállnia. A pokoli sebességnek keskeny ez az út. A középen levő fekete osztóvonalra kell céloznia a vezetőnek, mintha a puska nézőkéje és a célgömb lenne a szeme előtt. És a hidakra kell céloznia, az átkozott hidakra, amelyek olyan keskenyek, mint a tű foka.

6