Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Feledy Béla: A magyar autógyártás és -közlekedés rövid története
POSTASZÁLLITÓ GÉPJÁRMŰVEK Míg az autóklub a hazai személyautó-közlekedés megindítását segítette elő, a magyar posta világviszonylatban elsőnek állított haszongépjárműveket a postaszállítás szolgálatába. A század első éveiben még kevés automobil futott Budapest utcáin, de a sűrű lovaskocsi-forgalomban már nem volt idegenszerű jelenség a gépkocsi, különösen a posta piros kerekű, zöldre fényezett gépkocsijai. A főváros postai teherszállításának gépesítése után vidéken is át kellett térni a szállítás motorizálására. A posta ennek érdekében számottevő sorozatokra adott megrendelést, elsősorban a kitűnően bevált Csonka-kocsik különféle nagyságrendű típusaira. Az első világháború előtt a posta tizenkét vidéki városban állított fel gépkocsiüzemet. A gépesített postaszállítás további fejlődésének átmenetileg az első világháború vetett véget. A postaszállító gépkocsik legnagyobb részét a tábori posta szolgálatába kellett állítani. A világháborút követő években is a postaszállítást csaknem kizárólag hazai gyártású járművekkel látták el. A csomagszállításra nagyrészt Rába, a levélgyűjtésre és expressz kézbesítésre MÁG és Fejes gépkocsikat használtak. Az 1930. évi világgazdasági válság a postai forgalomban is éreztette hatását. 1933-ban a gazdasági élet újból fellendült, s ez magával hozta a postai gépkocsipark felújítását is. POSTAI AUTÓBUSZJÁRATOK A vasút előtti időkben a lovas postakocsik, az ún. delizsánszok voltak a közúti utasszállítás eszközei. Az egyre jobban terjedő vasút nemcsak a fő-, hanem a mellékvonalakon is átvette a postától a szállítást. Azonban sok olyan része volt még az országnak, ahol nem volt közhasználatú utasszállító szolgálat. Az elhanyagolt területek lakossága küldöttséggel kereste fel az akkori kereskedelemügyi minisztert és autóbuszjáratok indítását kérte. A miniszter elismerte a kérés jogos voltát és a feladattal a postát bízta meg.. A távolsági személyszállítást a posta 1910-ben Csonka—Rock autóbuszokkal indította meg Károlyváros és Plitvica között. A járatok egyre szaporodtak. A mai gépkocsivezető el sem tudja képzelni, mit jelentett önindító nélkül a hét liter hengerűrtartalmú Rock gépkocsik motorját kézzel beindítani, nyitott, csak szélvédővel ellátott ülésből havas, jeges esőben, hihetetlenül nehéz terepen autóbuszt vezetni, a nagy fizikai munkát igénylő tengelykapcsolókat és kormányműveket működtetni. A horvátországi autóbuszüzem azonban oly jól bevált, hogy rövidesen a Felvidéken és Erdélyben is indított autóbuszjáratokat a posta. 14 209
