Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Feledy Béla: A magyar autógyártás és -közlekedés rövid története
A MAGYAR AUTÓKÖZLEKEDÉS AZ ELSŐ GÉPKOCSI, AZ AUTÓKLUB MEGALAKULÁSA Az első, mai értelemben vett gépkocsi 1886-ban, Németországban látott napvilágot. A technika fejlődése iránt érdeklődő világ, megérezve a gépkocsi korszakalkotó jelentőségét, felfigyelt a benzinmotoros gépjárműre, amelynek önsúlya lényegesen kisebb volt a robusztus gőzautókénál és üzemanyaga — súlyához viszonyított nagy kalóriaértéke következtében — utánatöltés nélkül hosszabb utak megtételét tette lehetővé. Egy évtized sem telt el azután, hogy Daimler első gépkocsija kigördült a műhelyből, 1895-ben már Budapest utcáin is megjelent az első személygépkocsi. Az elindulás éveiben nem jól állt az automobilizmus fejlődésének ügye. A tömeg ellenséges szemmel nézte a gépkocsikat, amelyeket a kiváltságos osztályok játékszerének tekintett. A gépek ezenfelül megbízhatatlanok voltak. A lelkes úttörőknek végtelen türelemre volt szükségük, hogy folytassák a gyakran reménytelennek látszó küzdelmet. Ez az állapot a szolidaritás érzésével töltötte el az akkori idők automobilistáit, közös kirándulásokon vettek részt, majd felmerült egy egyesület megalapításának gondolata. E gondolatot rövidesen tett követte, és 1900-ban húsz lelkes automobilista megalakította a ma is működő Magyar Autóklubot. A klub egyesítette a magyar autóbarátokat és hamarosan felvette a kapcsolatot a külföldi autóklubokkal. A megalapítást követő év júniusában rendezte meg az autóklub a Tattersallban első autókiállítását, amelyen 23 kiállító vett részt, mintegy 60 kocsival. A kiállítás idején autó- és motorkerékpárversenyt is tartottak a tattersalli pályán. A leggyorsabbnak egy Daimler-kocsi bizonyult 54 km/óra átlagsebességgel. 208
