Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Kner Zsuzsa: Édesapámról

sikerült kiszabadulnia gondjai alól, az a minden iránt érdeklődő gyereklett, aki volt egész fiatalon. Hogy milyen volt fiatalon,-arra álljanak itt bizonyságul saját szavai:

„Örök és szent, nagy dolog a művészet, s majd azok a generációk fognak sokat köszönhetni neki, akik közt általánosabbb lesz az ismerete és szeretete, mint ma. Mindenkit sajnálok, aki nem érti ezt, s nincs módja látni...”

És hogyan gondolkodott éretten, az utolsó években? Néhány kiragadott idézet tanúskodik erről is:

„A magam fejlődéséből tudom, hogy ha az emberben megvan a kultúrszomjúság, a szeretet, a szép és nagy örök érvényű dolgok iránt, akkor felverekszi magát a nagy akadályok dacára is.”

Vagy pedig:

„Amit az ember rendes dolgot csinál életében, az visszahat saját magára és olyan szellemi, erkölcsi örömökhöz jut el általa, amelyek önmagukban megadják a munka, a teljesítmény és a cselekedet jutalmát.”

Végül fiának írja:

„Az élet fő értéke a szeretet és a munka. ”

Ez volt a hite, ebben volt az ereje.

Emlékezzünk így ma rá.

(Elhangzott 1971. március 8-án Békéscsabán, amikor a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tudományos diáktársasága Kner Imre nevét vette fel.)

77