Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Kner Zsuzsa: Édesapámról
téseután: „... Itt csak azt jegyzem meg, hogy meghatóan nagyszabású, gyönyörű, gazdag, alapos gyűjtemény ez. Engem magam meglep azonban, hogy mennyire tájékozott vagyok. Persze, alaposságról nincs szó, de hiszen ez még tudósoknál sincs meg, csak egy-egy szakaszra nézve. De mindenről tudok, a kiemelkedő nagy alakokról részleteket is, pl. Rembrandt grafikáját, Daumiert, s a hozzájuk hasonlókat egészen jól ismerem, ismerem az összefüggéseket, az egészen végighúzódó nagy vonalat, s így újat nem láttam. De azért óriási gyönyörűségem volt. Egyrészt mert láttam sok olyasmit, illetve nagyrészt olyat, amit eddig csak reprodukciókból és képről, vagy pláne leírásból ismertem, másrészt mert láttam, hogy a tudásom, illetve helyesebben a dolgokról való nézeteim helyesek.” Később pedig: „Nem jó azért, ha az ember túlságosan tájékozott. Nagyon élveztem, megértettem mindent, de újszerű dolgokat, meglepetéseket nem találtam, hiányzott a felfedezések varázsa.” Valahányszor ezt olvasom, elgondolkodom: az akkori Gyomán nem volt se könyvtár, se rádió, se televízió... hol tudott mindehhez az anyaghoz hozzáférni? Ki hívta fel rá a figyelmét? Ugyanitt hivatkozik a szövegben a Buddenbrooks-ra is, ami akkor igazán modern német irodalom volt. Hozzá ez is eljutott az első világháború előtti Gyomára. De hogy írt ezekről az éveiről, a fiatalságáról nekem, mikor én voltam abban a korban? „Az én fiatalságomban az egyedüllét azért is volt olyan nagy, mert, tudod, itt nincs fiatalság. Aki csak kevéssé is az átlagon felül van, vagy akire egy kicsit is költhetnek a szülei, az elmegy iskolába és csak ritkán van itthon. Én tehát egészen elszigetelten éltem itt. Egészen korai fiatalságomban élénk társadalmi élet volt itt, s jártunk családokhoz is, meg mulatságokra is. De amikor már Leipzigből hazakerültem, megkezdődtek azok a társadalmi ellentétek, amelyek lerombolták ezt az itteni társadalmi egységet, én pedig elkezdtem feljődni olyan nézetek és felfogások felé, amelyeket itt senki sem érthetett meg. Az itteni legkülönb emberek is 75
