Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Rényi Péter: A reformer
kellő szellemi és anyagi áldozatkészség mellett lehet produkálni. Többé-kevésbé mindenki ránk van szorulva, és azt állíthatjuk, hogy a mi megrendelőink jobban közigazgatnak, mint mások... Van persze, aki fogcsikorgatva rendel nálunk, de rendel.. .”(1940) Amikor 1939-ben, a második zsidótörvény után sikerül - kis belső átalakításokkal, az első világháborúban kitüntetést szerzett Kner Endre tulajdonrészének növelésével - kijátszani a rendeletet, a Kner cégnek tudatnia kell a vevőivel, hogy nem esik a törvényes korlátozás alá, a hivatalos intézmények továbbra is rendelhetnek nála. De hát hogy közölje ezt többezer megrendelőjével? A formula, amelyet kitalált, így szólt: „Vállalatunk a közszállítások tekintetében sem esik semmiféle korlátozás alá.” A körlevél megszövegezéséről így ír Fülep Lajosnak: „Ritkán volt még ilyen nehéz fogalmazási feladatom. A közkeletű kifejezés az ugyanis, hogy mi most már keresztény cégnek számítunk, de ezt igazán nagy ízléstelenségnek tartottam volna rátenni; de azt is, hogy nem vagyunk zsidó cég... viszont a dolgok természete szerint ezt a körlevelet mégis ki kellett adnom, mert másként lehetetlen lenne az üzletet folytatni...” És azt folytatni akarta e megalázó körülmények között is - úgy is lehetne mondani, e körülmények ellen - méghozzá egyre jobb és egyre korszerűbb produkcióval. Még arra is képes volt, hogy kimutassa: üzleti eredményeik - áttételesen persze és relatíve - egyik forrása a hátrányos helyzet. „A protezsáltak - írja egy helyütt, a hatóságok által bizonyos feladatokra kijelölt nyomdákról szólva - olyan rosszul szolgálnak ki, hogy menekül tőlük a rendelő. .. Ha most egyszerre kiderülne, hogy nem vagyunk zsidók és sohasem voltunk azok, akkor rohamos emelkedés állana be forgalmunkban. De ha nem volnánk zsidók, akkor nem volnánk azok, akik és amik vagyunk... akkor sohasem nyomott volna bennünket a verseny ennyire, nem lett volna nekünk annyira muszáj dolgozni.” (1940) 54