Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Rényi Péter: A reformer
„Nézeteim révén- írja Fülepnek, - sikerült magamat már a háború előtt társadalmilag és politikailag izolálni a helybeli középosztálytól. ” S megírja Fülepnek-a közfelfogást jellemzendő-azt az anekdotát is, amit én is többször hallottam a szájából, az egyik gyomai orvosról, aki azt mondta a lányának, aki könyveket kért tőle: „Nem kell annyit olvasni, kislányom, Kner Imre is attól lett olyan. ” Arra is hivatkozik, hogy a Tanácsköztársaság leverése után a Kner-cég „elsőnek léptette ismét életbe a kollektív szerződést, az akkor divatos megtorlás helyett, s ezért írta »A Nép« akkor, hogy a vörös zsidó nyomdatulaj donosok megint megegyeztek a kommunistákkal.” A Horthy-rezsimben - a válság idején különösképpen - fokozatosan kárbavesztek a kollektív szerződések által korábban biztosított vívmányok. Kneréknél is, akárcsak a nagyobb budapesti nyomdáknál - magam is tanúsíthatom ezt, aki akkoriban lettem inas a Hungária-nyomdában- 6-órás munkaidőben 25 százalékkal redukált bérekkel dolgoztak. Míg másutt, főképp vidéken 8 óránál is többet, de teljesen rendszertelenül, hetente 1 -2-3 napig, aszerint, hogy volt-e munka vagy nem volt, - a kollektív tarifánál sokkal alacsonyabb fizetség mellett. „A kétféle bérnívó következménye aztán a szakma teljes anyagi és színvonalbeli leromlása, a szakmunkások helyzetének katasztrofális lezüllése volt. ” Példaként említi ezt Kner Imre arra is, hogy „egy nagy szakmában miként romlott le a több mint negyven éves munkával kiépített szociális színvonal, azért, mert a mértékadó és egyedül segítésre képes körök nem értették meg ennek fontosságát. ” „És hol van még akkor innen a mezőgazdasági munkás- és bérkérdés - folytatja. —Még nincsen két hete annak, hogy helyi lapunk lenemzetköziszocialistázta azokat az útépítő munkásokat, akik kevesellni merték a napi 1.60-1.70 pengős béreket. Úgy hallom, hogy 50 fillér keresetért 25 talicska földet kell a gátépítésnél eltalicskázni.” (1938) Azt is tisztán látja, hogy a mezőgazdaság különösen sanyarú helyzete miképpen táplálja a városellenes hangulatokat és az ezzel 46
