Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Rényi Péter: A reformer

tatív gesztusokkal, hogy lelkiismeretükön könnyítsenek, hanem strukturális, gyökeres társadalmi változásokért kardoskodtak, más szóval a tényleges reformok, a valóságos változások útját keresték.

Fülep intelme, hogy diffamált zsidóként se vonhatja ki magát az egyetemes felelősség alól, magyarságában is, zsidó létében is szíven találta Kner Imrét. De miután tisztelte, sőt csodálta Fülepet, nagyon fontos volt számára, hogy feltárja előtte: cégtulajdonosként és gazdasági emberként is egyetemes és emberi távlatokban gondolkodik, ténykedik. Abban a magára maradottságban, amelyben élt, sokat jelentett számára a professzor barátsága, melegsége, törődése, de egy pillanatig sem habozott, hogy reagáljon az igaztalan besorolásra.

Ne hallgassuk el: Fülep is rádöbbent hibájára, hangtévesztésére; mihelyt megkapta Kner Imre életvallomással felérő, terjedelmes válaszát, máris korrigált: „Levelének vétele óta állandó lelkifurdalást érzek, hogy amint látom, keserűséget okoztam Önnek, és éppen most és éppen Önnek, akit annyira becsülök, tisztelek és szeretek... Hiszen, ha minden vállalkozó vagy munkáltató úgy’ tett volna mint Ön, vagy Önök, akkor szociális kérdés, osztály harc stb. ma ismeretlen fogalmak volnának. ” Azt tehát elfogadta, hogy „nem jó helyre adresszálta megállapításait”: más kérdés, hogy Fülep továbbra sem értette Kner álláspontjának lényegét, nem volt képes az ő gazdasági fogalmaiban gondolkodni.

De ez a Kner Imre és Fülep közötti kontroverzia így is figyelemre méltó, mivel az előbbi társadalmi modernizációs elképzeléseinek felszínre hozását elősegítette, és ma az ad neki különös nyomatékot, hogy kitűnik: jelenkori törekvéseink egyik legtudatosabb előfutárát köszönthetjük Knerben születésének centenáriumán.

De hát - kérdezheti a kritikus olvasó - mi köze lehet a mi korunk Magyarországának, amely a szocializmus dogmatikus megmerevedésének problémáival, következményeivel bajlódik, a húszasharmincas évek hazai gazdaságának belső ellentmondásaihoz,

38