Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Rényi Péter: A reformer
A reformer Rényi Péter „Egy életnyi keserves kísérlet és kínos tanulság árán kellett rájönnöm arra, hogy a legridegebb közgazdaságtudománynak van itt is igaza. Senkinek sem lehet adni semmit, mert mindenből csak annyi van a világon, amennyit egy-egy társadalom megtermel magának. És akit megterhelnek azzal, hogy ellenérték nélkül kell adnia, annak erején felül kell dolgoznia, érdemtelen akadályokkal ésterhekkel. Akit pedig megnyomorítanak azzal, hogy adnak neki, anélkül, hogy ezért ellenértéket kell adnia, attól elveszik az emberséget, megalázzák és a végén életképtelenné teszik. ” Képtelenség volna azt hinni, hogy ezt valamelyik reformer közgazdász, reformer gazdasági vezető ma írta? Pláne, ha mellé teszszük a következő idézetet, amelynek ugyanaz a szerzője: „ Rá kellett jönnöm, hogy bajaink oka az általános műveltség és a szakképzettség katasztrofális hiánya és így a termelékenység igen alacsony fokon áll. Azt a nemzeti jövedelmet, amely nincsen, nem lehet kedvezően elosztani, s a kiáltó igazságtalanság felületes eloszlatása legfeljebb megfosztana bennünket egy csomó kapzsi, vagy pazarló, de hasznos szervező energiától anélkül, hogy az átlagéletszínvonalát emelné, sőt, ezeknek az energiáknak a kikapcsolásával bizonyosan csökkenti is.” Pedig ezt nem mostanában vetették papírra, és aki szövegezte, önmagáról így vallott: „Nem vagyok sem közgazdász, sem szociológus, sem politikus, hanem dolgozó polgár, aki gyerekkora óta harcol a realitásokkal, de amellett a saját érzelmeivel is.” Lévén, hogy e sorok a szerző születésének centenáriumára készült könyvben jelennek meg, nem folytatom a bújócskát: Kner Imrétől származnak az idézett sorok, vagyis nem marxistától, nem kommunis-33
