Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Nagy Péter: A könyvkiadó
De Kner nyughatatlan és igényes szelleme ekkor sem nyughatott. Hamar fölismerte, hogy könyvkiadóként neki befellegzett: nincs hozzá sem szellemi közeg, sem materiális lehetőség. Későbbi levelezésében, amikor már látta, hogy nemcsak ambíciói: de maga és családja léte, élete forog mind nagyobb veszélyben, sokszor keserűen panaszolta, hogy ha a kudarcos könyvkiadói vállalkozásba ölt pénzt másra fordította volna, most nem lenne gondja. Ennek ellenére egy pillanatra sem érezni, hogy megbánta volna amit tett: ha elismerést érte itthon nem is kapott (külföldön annál inkább), de a jó feladat jó teljesítése az elégedettség érzését mindig meghagyta. S feladatot maga előtt mindig látott. így foglalkozott-játszott hosszú évekig egy politikától mentes, kulturális és aktuális ismeretanyagot közvetítő parasztújság gondolatával, melybe számolatlanul lett volna hajlandó beleölni a közigazgatási nyomtatványokon (a Kner-nyomda létezését biztosító üzletágon) keresett pénzt, ha a magáéhoz hasonló lelkesedést, koncepciót talál. De nem talált. Ugyanez a szellemi partner-keresés vitte hamarosan - a harmincas évek közepe táján - a Szegedi Fiatalok felé, ahol Budav Györgyben a magáéhoz hasonló érdeklődést és lelkesedést talált; de amikor Buday tehetsége hívására és a nácizmus növekvő viharfelhői elől Nyugatra ment s őt is huta, nem követte. Utolsó éveiben még Mata János és az Exodus kiadóval való kapcsolata derítette fel valamelyest s adta a rokon-érdeklődés benyomását, de az ebben csírázó lehetőségeket 44 véres késsel elvágta. Szinte utolsó, profétikus kiadói tetteként bocsátotta közre Misztótfalusi Kis Miklós Mentségét egy csodálatos szeretettel gondozott kiadásban: a tizenhetedik századi zseniális magyar nyomdász keserű panaszló iratával mondva el a maga sorsáról is a véleményét. Nem valószínű, hogy Kner Imre így végiggondolhatta volna; de van abban valami példaszerű, hogy a két magyar nyomdász-polgár szinte három század távolából felel egymásnak; hogy az együk 29