Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Nagy Péter: A könyvkiadó

zsidó és egy proskribált - Kner Imre és Király György - fogtak össze, hogy a „nemzeti” Magyarországnak felmutassák a nemzet igazi értékeit: a magyar költészet legnagyobbjait, Balassitól Ma­­dáchig, tizenkét kötetben, egyenként is könyvművészeti remek­ként, darabonként is, sorozatban is hozzáférhető áron. Ma már a „Kner Klasszikusok” egyes kötetei bibliofil ritkaságok, amelyek piacra alig-alig kerülnek s akkor is közönséges pénztárca számára hozzáférhetetlen áron. Annak idején, másfél évtizeden át, Kner leveleiben (melyeknek megrendítő válogatását adta ki „A könyv mestere” címmel a Helikon Kiadó 1969-ben) nem győzött panasz­kodni azon: könyvei nem fogynak, nem a befektetett munkát és törődést, de pusztán a nyersanyag árát sem hozzák vissza, minden erőfeszítése ellenére sem. A Klasszikusokból is, a többi sorozatai­ból is a negyvenes évek elején, amikor már látta a kikerülhetetlen véget, többszáz számra ajándékozta el a köteteket népkönyvtárak­nak, szakszervezeti könyvtáraknak. Vajon mindezek hová lettek? A „Monumenta Literarum” kétszer tizenkét kötetének váloga­tása, szöveggondozása, akárcsak a Klasszikusoké, Király György munkája. Ebben megint megcsodálhatjuk az irodalomtörténész széles műveltségét s ennek a műveltségnek mondhatni naprakész aktualitását: e két sorozat valamennyi kötete - a Heltai Gáspár for­dításában kiadott Énekek énekétől a Tóth Árpádtól Kner megren­delésére lefordított Aucasin és Nicolete-en át Robert Browningig - valamilyen vonatkozásban áll a modern emberrel, érzelmi vagy tudati, politikai vagy inkább tágabb értelemben vett világnézeti világával. Tettek ezek a kötetek, a maguk idejében merész tettek, mert egy polgárosult ember válogatásáról, ízléséről beszéltek félre­érthetetlenül. Meg is értette a kurzusos Magyarország: a könyve­ket nem vette. Nem vette az istennek se. Mire a „Monumenta” végére értek, Király György meghalt. Korán, nagyon korán. S ettől kezdve Kner Imre szellemileg még inkább magára maradt. Érdemben fel is hagyott a könyvkiadással. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom