Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Hudák Julianna: …emléke a múzeumban…

Könyvgyűjteménvünkben, az ott őrzött Kner-kiadványokon Kner Imre könyvművészeti munkássága 1906-tól, a már említett Kner Izidor: „Eszmék és viaskodások” kötetétől 1944-ig nyomon követhető. Utolsó, nemesen egyszerű klasszicista tipográfiával megoldott alkotása Goethe „Epigrammák és xéniák” c. kötete, amely a budapesti Exodus kiadásában, a gyomai nyomdában látott napvilágot.

Munkásságának kevésbé ismert oldalát mutatja be a közigazgatási nyomtatványok szerkesztésével, nyomdai kivitelével, terjesztésével kapcsolatos, múzeumunkban tetten érhető anyaga. Kitűnik ebből, hogy már 1912-ben jelentős részt vállalhatott ebből a munkakörből, mert a „Községi közigazgatási nyomtatvány mintatár” 1788 kicsinyített mintát tartalmazó hatalmas kötete magán viseli tipográfusi elgondolásának felismerhető jegyeit.

Az egyéb nyomtatványoknak óriási színes tömegéből, melyek dokumentumait őrizzük, s melyek Kner Imre tipográfus alkotásának ismét egy más oldalát mutatják, csak néhány mutatványra szorítkozhatunk. Tanulságosak és látványosak az 1920-as években készült részvények, amelyeken Kner Imre hallatlan invencióval alkalmazta az újonnan elkészült Kozma-féle díszítményeket. Szenvedélyesen kísérletezve a formákkal és színekkel, nem csak szép, de hamisíthatatlan értékpapírokat tudott létrehozni.

Egy másik hasonló, tipográfust próbáló feladatot kapott, amikor a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank reá bízta a vidéki leányvállalatok nyomtatványainak megtervezését. A legjobb grafikusok közreműködésével, Kner Imre tipográfiai tervei szerint készült betétkönyvek és zárszámadások gyűjteménye kivételes készségről, nehezen megismételhető teljesítményről tanúskodik.

Nehéz lenne felsorolni gyűjteményünk további darabjait, amelyek bizonyítják, hogy Kner nem csak a könyvművészetben, de a nyomtatás valamennyi ágában nem csak hallatlanul termékeny volt, de maradandót alkotott.

116