Gajdos Gusztáv: Kempelen Farkas, Ganz Ábrahám - Magyar feltalálók, találmányok (Budapest, 1997)

GANZ ÁBRAHÁM, A GYÁRALAPÍTÓ, A KÉREGÖNTÉS BEVEZETŐJE

Az új Ganz-öntöde (1867)

1862-ben a Vasárnapi Újság című hetilap arról írt, hogy az öntöde fejlődése elsősorban: „a néhány évtizeddel ezelőtt Svájcból hazánkba települt, s azóta itt derék magyar honpolgárrá vált Ganz fáradni nem tudó buzgalmának, s előretörekvésének köszönhető, ki egyszerű vasöntő munkásból tekintélyes és gazdag magyar iparossá küzdötte fel magát'. „Ganz valami újat, nagyobbat akart teremteni, aminek hasznát nagyobb közönség élvezze, s ami a mai világ technikai haladásához is méltó legyen.”

1867-ben a Ganz-gyárban már 371 szakmunkás dolgozott, és az előállított nyersöntvények össztömege elérte az évi 75 000 mázsát. A gyár öntő-, gép-, lakatos-, kovács- és mintaasztalos műhelyből állt. Az öntödében öt kúpoló-, hét szárító- és egy tégelykemence üzemelt. A gépműhely gépeit-34-