Gajdos Gusztáv: Kempelen Farkas, Ganz Ábrahám - Magyar feltalálók, találmányok (Budapest, 1997)

KEMPELEN FARKAS, A ZSENIÁLIS FELTALÁLÓ

pedig 1781-ben mutatták be a bécsi udvari színházban.

Korának egyik elismert műkedvelő rézmetszője volt. 1789- től a bécsi Művészeti Akadémia tagja lett. Művészi igénnyel rajzolt és festett. Rézkarcokat készített - a sakkozó törökön, a beszélőgépen túl - a következő témákról: a Tavasz, A szerelem ligete a gombai parkban.

A TUDÓS MAGÁNÉLETE

Kempelen gyenge fizikumú, sokat betegeskedő ember volt. Első felesége alig két hónapi házasság után, 1758-ban himlőben meghalt. 1761-ben édesapja halála után Kempelen egyedül maradt a pozsonyi családi házban. 1762-ben nősült másodszor; e házasságából öt

gyermeke született, de közülük csak kettő élte meg a felnőttkort. Példás családi élete mellett a túlfeszített munkatempó, a különféle megbízatásai, pl. a bánáti kormánybiztosi teendők, a két találmányával megtett európai körút stb. hányatottá tették életét.

Munkásságának történelmi háttere az 1789-es francia forradalom és az 1795. évi Martinovics-féle összeesküvés.

A halála előtti években, feltehetően haladó gondolkodása miatt, Ferenc császár megvonta tőle kegydíját. Kempelen, a termékeny feltaláló, alkotásokban gazdag élet után sanyarú körülmények között, szegényen halt meg 1804. március 6-án Bécsben. Sírkövére Horatius szavait vésték: „Non omnis moriar. !” (Nem halok meg egészení).-20-