Gajdos Gusztáv: Kempelen Farkas, Ganz Ábrahám - Magyar feltalálók, találmányok (Budapest, 1997)

KEMPELEN FARKAS, A ZSENIÁLIS FELTALÁLÓ Paradis Mária Weissenburghoz intézett levele, amelyet a Kempelen-féle géppel írt augusztus 16-i, a Kempelen­­féle írógéppel Weissenburghoz írott levele is. A szakirodalom legkiválóbb­­jai mind elismerték, hogy a művésznő írásai adták az öt­letet ahhoz, hogy a vakokat megtanítsák írni és olvasni. Ezen tényt erősítette meg pél­dául 1837-ben/o£>zm77 Wilhelm Klein, a bécsi vakok intézeté­nek igazgatója, a Klein-írás (va­kok számára készült betűfor­mák) megteremtője és Valen­tin Haüy, a vakok párizsi inté­zetének megalapítója is, aki ha­zájában elsőként kezdett a va­kok oktatásával foglalkozni. A MŰVÉSZ Kempelen Az ezermester Kempelen Far­kas a művészet több ágában is értékesebbet alkotott az átlagos műkedvelőnél. írt verseket, epigrammákat, színdarabokat, drámát és zenés játékot is úgy, hogy a zenét is maga szerezte. Színpadi művei közül többet előadtak. Kempelen költeményei kö­zül álljon itt példaként a Falu­si élet (Landleben) című verse, amely a falusi élet és munka örömeit hasonlítja össze a vá­rosi ember gondjával: „A boldogsághoz nem kell sok biz’ ám, Sőt nagyon kevés, kettő kell csupán:- 18-

Next

/
Oldalképek
Tartalom