Almay György - Bognár Istvánné - Séthy Imre: Iparjogvédelem. Kézirat - Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából 4251. (Budapest, 1964)
Védjegyjog
nőségü és sajátos tulajdonságú áru kiválasztását. Ahhoz tehát, hogy egy alkalmazott vagy alkalmazni kivánt jelzés csakugyan védjegynek tekinthető-e, elsősorban az szükséges, hogy megkülönböztető jelleggel rendelkezzék. Ahhoz viszont, hogy az egyébként megkülönböztető jellegű jelzés tényleges védjeggyé váljék, s kizárólagos használatot biztosítson, törvényes oltalmat nyerjen, szükséges,hogy a - Magyarországon az Országos Találmányi Hivatalnál vezetett - védjegylajstromba bevezetésre, lajstromozásra kerüljön. A védjegyhez való jog kérdése a különféle államokban eltérő. Vannak országok, ahol az oltalom azt illeti meg, aki a védjegyet először használta, másutt azt, aki először tett lajstromozásra irányuló bejelentést, ismét másutt - és ebbe a csoportba tartozik Magyarország is - a bejelentőt illeti a jog, amig valaki ellenkezőt nem bizonyitott. Ez utóbbi módszer tekinthető a legelőnyösebbnek, noha gyakran peres eljáráshoz vezet. A védjegyet lajstromozás céljából bejelenteni csak olyan természetes vagy jogi személy jogosult, aki rendszeresen árut állit elő vagy hoz forgalomba vagy szolgáltatást teljesít és ezen működéshez engedéllyel rendelkezik, (nálunk tehát állami vállalat, szövetkezet, kisiparos, kiskereskedő és ezek egyesülései), továbbá egyéb ipari célú jogképes egyesülések is. Ez utóbbiak bejelenthetik lajstromozásra a védjegyeket, melyeket tagjaik vagy vállalataik jogosultak használni, noha az egyesülések áru előállítására, forgalombahozatalára bevezetett vállalattal nem rendelkeznek. (Együttes, kollektiv védjegy.) Ugyanazon természetes vagy jogi személy több védjegy lajstromozását is' kérheti, akár ugyanazon, akár más árunemekre. A védjegy ahhoz a vállalathoz tartozik, mely az áru termelésével, előállításával vagy forgalombahozatalával foglalkozik (szolgáltatás esetében szolgáltatások nyújtásával). A vállalat megszűnésével a védjegy is megszűnik, jogutódlás esetében pedig az uj birtokosra száll át. Az oltalom csak azokra a cikkekre, illetve szolgáltatásokra igényelhető, melyek a védjegytulajdonos üzletkörébe (profiljába) tartoznak. Hazánkban az oltalom alá helyezett védjegyek használata nem kötelező. A nem használt védjegyeket "defenzív védjegyek"-nek nevezzük. Az oltalom alá helyezett védjegyek a tulajdonos számára un. kizárólagos jogot biztosítanak. A védjegyet csupán a tulajdonos (jogosult) alkalmazhatja, az feltüntethető magán az árun, annak csomagolásán, göngyölegén, alkalmazhatja továbbá számláin, levelezésén vagy hirdetései során is. A védjegytörvény a szóvédjegyek tekintetében külön is hangsúlyozza, hogy annak nemcsak a letett (lajstromozott) alakban való használatára, hanem minden egyéb olyan változatára • is kiterjed a jogosult kizárólagos joga, mely a védett szót (szavakat) egészberi vagy részben más betű jegyekkel, más színben vagy nagyságban adja vissza. Ugyanarra a védjegyre más személy csak más árunemekkel kapcsolatos alkalmazás céljából igényelhet oltalmat. A védjegy oltalma általában a bejelentéssel kezdődik. Eltérők azonban a különféle államok jogszabályi előírásai a tekintetben, hogy a bejelentett védjegyet minden vizsgálat nélkül lajstromozzák-e vagy elővizsgálatnak vetik alá. Ez utóbbi gyakorlatot követő védjegyhatóságok egy része csak azt vizsgálja, vajon nem áll-e fenn úgynevezett lajstromozást abszolúte gátló ok, másutt kiterjed a vizsgálat a lajstromozást relative gátló okokra is. 1962. január 1. óta- 101 -
