Himer Zoltán (szerk.): Iparjogvédelem. Módszertani füzetek 1-17. és SZKV mellékletek (Budapest, 1988)

Módszertani füzetek 4. - Útmutató Franciaország szabadalmi dokumentumainak kutatásához

függetlenül attól, hogy hány NSZO jelzettel vannak azok ellátva. A leirások tárolása terén az az általános gya­korlat, hogy minden szabadalmi leírást az elsőként fel­tüntetett NSZO jelzetnek megfelelő helyre raknak le. tfbből következik, hogy a második, harmadik NSZO jelzetek a lei­rások visszakeresését nem segitik. Emiatt a kutatónak nagy körültekintéssel kell eljárnia egy-egy téma beosztályozá­­sakor, vagyis nem szabad megelégednie a legvalószínűbbnek ítélt NSZO jelzet felderitésévelj ki kell terjeszkednie más, számításba jöhető NSZO jelzetekre is. Ha ugyanis va­lamely találmány A és B helyre egyaránt beosztályozhatő, és az eredeti /francia/ beosztályozó mindkét jelzetet fel­tüntette a szabadalmi leíráson, a Szabadalmi Tár viszont csak az A helyen rakja le a leírást, akkor a kutató - amennyiben ő a B helyet ítélné meg a téma legvalószínűbb be osztályozási helyének és annak megfelelően csak a B he­lyen keresné a témájába vágó szabadalmakat, akkor a szó­­banl'orgó leírást nem találná meg, igy esetleg döntően fon­tos információkat veszítene el. Nagyobb biztonsággal akkor jár el a kutató, ha a sza­badalmi leirások átnézése előtt olyan forrásból /tárgy sze­rinti mutatóból, évkönyvből, közlönybő]/deriti fel a megné­zendő leirások lajstromezámait, amely a leírásokon feltünte­tett második, harmadik, stb. NSZO jelzethez is hozzárendeli a leírás lajstromszámát, nem csupán az első NSZO jelzethez. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom