Garay Tóth János et al. (szerk.): Holográfia és humanizmus - Gábor Dénes (Budapest, 1995)

Zernicke munkásságát, aki az optikai lencsék torzításait koherens háttérhullámok segítségével mutatta ki, Cambridge-ben megtekintette Bragg rendszeranalizáló berendezését, amely az atomi cellákon elhajló röntgensugarak interferenciájának elemzésén alapult. így teljesen beleélte magát a koherens hátterű hullámok szóródásának és interferenciájának problematikájába.

1947-ben Rugbyben villámcsapásszerűen jelent meg előtte a megoldás: „Vegyük egy tárgy elektronmikroszkópos képét, egy olyan képet, amely az összes információt tartalmazza, aztán optikai eszközökkel lehet a tárgy képét rekonstruálni. Ahhoz azonban, hogy minden információt, a hullám fázisához kötöttet is, rögzíteni lehessen, a koherens hátteret ugyanazon elektronsugárnak kell szolgáltatni, mert csak így jöhet létre a kívánt interferenciamintázat. Ha aztán ezt lefényképezzük, a kész képet megfelelően megvilágítva az eredeti elektronkép láthatóvá válik.” Az elektron-interferenciamintát hologramnak nevezte el, ezzel jelölve, hogy a mintázat a hullám amplitúdójához és fázisához kötődő összes információt tartalmazza. Mivel az elektronsugárzáshoz tartozó hullámhossz mintegy százezerszer rövidebb a látható fény hullámhoszszánál, a rekonstruált kép nagyításának mértéke ennek megfelelően százezerszeres kell, hogy legyen.

Nem lévén koherens elektronforrása, asszisztensével, Ivor Williamsszel úgy döntöttek, hogy az ötletet egyelőre fénnyel valósítják meg, azaz optikai hologramot készítenek, és azt optikai úton rekonstruálják. Ekkoriban még koherens fényforrások sem igen voltak, ezért igen bonyolult és nehéz kísérletet kellett elvégezniük. A higanygőzlámpával előállított, igen kicsiny lyukon keresztülbocsátott fény azonban már elég koherens volt ahhoz, hogy ha hoszszú megvilágítási időt alkalmaztak, akkor létre lehessen egy hologramot hozni, amelyet ha a készítésekor használt referencia-hullámhosszon megvilágítottak, az eredeti képet rekonstruálták. Gábor Dénes e témáról írt 1948-as dolgozata már minden olyan lényeges adatot tartalmaz, ami a mai holográfiával kapcsolatos.

1947-ben az AEI Company új kutatólaboratóriumot nyitott Aldermastonban, melynek én lettem a vezetője. Mivel az elektronmikroszkóp alapkérdéseivel foglalkoztunk, Gábor Dénes javaslatait igyekeztünk a gyakorlatba átültetni. Készültek is elektronsugarakkal hologramok, de ezek optikai rekonstrukciói nemigen sikerültek. Bár Gábor Dénes 1948 végén elment a BTH- tól, hogy az Imperial College-ban az elektronika docense legyen, az aldermastoni csoport még foglalkozott a holográfia gondolatával egy darabig, de aztán az ilyen irányú kutatások itt is abbamaradtak, ő pedig jó 15 évre elvesztette mindenfajta érdeklődését a holográfia iránt. Csak amikor az 1960- as évek elején a lézer megszületett, tehát kellő intenzitású koherens fényforrás állt rendelkezésre, és Leith, valamint Upatnieks a lézer segítségével elkészítették az első, valóban élvezhető hologramokat, került a holográfia ismét érdek12