Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Búza

colt szemeket mozsarakban megtörték, és kásaételt készítettek belőle. Csak később jöttek rá a kenyérsütés tudományára, de ekkor már a történelmi időkben vagyunk. Hosszú évezredekig a pörkölt gabonaszem (vagy dara), vagy a kásaétel volt az elejtett vad húsa mellett a növényi eledel. A pörkölés egyébként is alkalmas volt arra, hogy a szemeket a pelyvák és toklászok közül könnyen kiszabadítsák. Ezért találunk a régi tanyahelyeken égett, szenesedett gabonaszemeket. A fejlődésnek már magasabb foka volt az, amikor a jobban megszerkesztett malmokban lovak vontatásával őrölték a gabonát (ókorban!). Ekkor már lisztet is tudtak készíteni, és kenyeret is sütöttek (1. még a 35. ábrát). Ezek voltak az ősi száraz-malmok.

Az alakor és a tőnké nemcsak azért volt primitív búza, mert a pelyvák és a toklászok érés után is burkolták a szemeket, hanem azért is, mert a kalászok orsója nagyon törékeny volt. Ez nagy pergési veszteséget is okozott a növénytermesztő ősembernek.

A búza fejlődésének a következő lépcsői azok voltak, amikor az említett két primitív jelleget sikerült az újabb típusokban felcserélni, s helyettük a csupasz szemű, szilárd kalászú búzát megtalálni. Ehhez azonban szükséges volt, hogy a primitív jellegű búzafajok állományában mutáció következzék be (génmutáció!). E változás több ízben az évezredek alatt be is következett, s az ősember (sőt inkább ősasszony!) éles szemének lehetett köszönni, hogy kiemelje, elkülönítse a neki előnyös mutánst, amelynek kalászorsója már szilárd és csupasz szemei, a toklászok közül kiperegnek. Ilyen fontos mutációra a tőnké esetében három alkalommal, a kolchiszi tőnké (Triticum georgicum) esetében pedig két alkalommal került sor. így keletkezett a tönkéből (Triticum dicoccon) a még toklászszal burkolt szemű lengyel búza (Triticum polonicum), a csupasz szemű keményszemű búza (Triticum durum) és az angol vagy hasas búza (Triticum turgidum). A kolchiszi tönkéből pedig így állott elő mutációval a négyszálkás búza (Triticum carthlicum) és a khoraszszán búza (Triticum turanicum). A tönkéből mutációval keletkezett három faj a fejlődés legmagasabb fokát érte el, és a tetraploid szinten meg is állapodott. A belőlük kialakult alakkör a világ búzatermesztésében jelentősen részesedik, és évezredek óta még ma is termesztett búzák fajtacsoportja.

84