Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Az ember első termesztett növényei
látszik, hogy a búza ma általánosan termesztett alakja ebben az időtájban már kialakult. Ennek valószínű menetéről majd később, a búza leszármazásának ismertetésekor fogunk részletesebben szólani. A kultúrtörténeti leletekből és a növényi maradványokból pontosan megállapíthatták a kutatók, hogy a £atal Hüyük ősembere az i. e. 7000. évben (vagy már korábban is) élelmiszere java részét gazdálkodás révén szerezte meg. Ezt megerősítették a háziállatok előbbiekben már említett csontmaradványai is. Az ásatásokból az is kiderült, hogy az akkori ősember élénk közvetítő kereskedelmet is folytatott. Korántsem kell gondolni, hogy az új életforma, nevezetesen az élelem biztosítása a gazdálkodás révén, a kialakulása helyén elszigetelt jelenség maradt. Érdekes, hogy rendkívül gyorsan elterjedt, s ez arra mutat, hogy a különböző területeken élő népek között élénk kereskedelmi (sőt kultúr-) kapcsolatok lehettek, s egymástól tanulták el a magasabb fokozatú életformát. A régészek teljesen valószínűnek tartják, hogy a növénytermesztés kezdete nem csupán a Zagrosz hegység egyetlen völgyében történi. Az egyes települések között élénk kapcsolatok lehettek, hiszen könnyű volt a megközelítés, érintkezés, s egyik település a másiknak adta át az újabb ismereteket, sőt tapasztalatcserék is bővíthették tudásukat. Egyébként ezen a vidéken a termesztésbe vonható növények és háziasítható állatok vadon bőségesen előfordultak, csupán a kultúrába fogás tudományát kellett átvenni a haladottabb szomszédtól. Mindezt jól el is lehet képzelni Kurdisztánban, de hogyan áll a helyzet olyan esetben, amikor a lelőhelyek között nagy távolság van, pl. Jerikó és Jarmo között? Jerikó környékén száraz körülmények vannak, sőt sivatag, s az ember megélhetését egy bővizű forrás, illetve annak környékén kialakult oázis biztosíthatta. Itt tehát nem nyújtotta a természet az embernek az alapanyagot a kultúrába fogáshoz vagy a háziasításhoz. Mégis az a helyzet, hogy Jerikó településhelyén a korai korszakban (az ún. Natuf-fázisban), amikor az ősember még a Karmel-hegy barlangjaiban húzta meg magát, ugyanaz a kultúrfokozat alakult ki, mint Kurdisztánban, s fejlődése is hasonló léptekkel haladt előre. Ezt az egyezőséget nem magyarázhatjuk az ismeretek vándorlásával, hiszen a két terület között jelentékeny a távolság, sőt még közben nagy sivatag is elterül. A régészek vélekedése szerint a Jerikóban kialakult kultúra csak 25
