Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
Az ember első termesztett növényei
a tél rövid volt, a nyár meleg és száraz, s az évi csapadék 300—900 mm között váltakozott. Különösen a téli kiadós csapadék volt előnyös a növénytermesztésnek ezen a 250—900 m magas dombvidéken, s nem volt öntözésre sem szükség. A növénytermesztés kezdetére azonban nemcsak a növényi maradványok utaltak, hanem a kultúrrétegekből sarló, őrlőkövek, mozsártörő stb. is előkerült, viszont a csontmaradványokból sikerült azt is megállapítani, hogy az első háziállat a kecske volt. Az előkerült maradványok korát i. e. 9000. évben állapították meg. A növényi leletek az alakor és tőnké búza szemei, valamint az árpa szemei és kalászmaradványai voltak. Természetesen, a leletek feltárásai nemcsak Jarmo vidékéről történtek, hanem Kurdisztán (Irak) más területeiről is. Összesen hat vidéken végeztek kutatásokat, amelyek nagyrészt a Zagrosz hegység völgyeire, illetve a hegylábi dombvidékre, fennsíkokra esnek. E területek a 35—37 északi szélességi fok sávjában vannak, és éghajlatuk mediterrán jellegű. A leletekből azt következtették, hogy az ember mezőgazdasági tudásának bölcsője ezen a területen ringott. A növénytermesztés és állattenyésztés módszereinek, valamint az abban használt növények és állatok (juh, kecske, kutya) kialakítása több mint kétezer éven át fokozatosan történt. Braidwood által Jarmoban feltárt ősi növénytermesztő település a radiokarbon vizsgálatok szerint 7000—6500. években virágzott. Itt a kultúrterület mindössze 1,2 ha, a kultúrréteg 7,5 m és a valószínű lakosság száma csak 200 fő. Jarmoban már szabályos házak voltak, amelyek alapját terméskőből készítették, a váza fa volt, és 3. ábra. Kőtárgyak Jarmoból 3. mozsár, 2. mozsártörő darabja, 4. ajtósarok felső része, 5., 6. őrlőkövek (Braidwood és Hove fényképe nyomán) 21
