Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Alma
A XVI. században kialakul a magyar gyümölcs nyugati „exportja” is. Bécsben és Ausztriában már jól ismerik a magyar téli almákat, s nemcsak a gyümölcsöt, hanem a fajtát is igénylik, és annak szaporító anyagát. Rapaics közli a XVI. században ismert magyar almák nevét is, amelyek már a nagyobb fajtaválasztékra utalnak. Ezek: Eleveérő (későbbi neve Szentiványi), Telelő, Apró piros, Muskotály, Igenédes, Mohos, Kerekded. Leánycsecsű, Magnélkülvaló, Piros, Borízű, Szamosközi, Páris, Török György’, János vajda. Lippay a „Posoni kert” c. művében (a 3. kötetben: Gyümölcsöskert, 1667) már 23 almafajtát sorol fel. A XVI. és XVII. században a fajtaválaszték a Nyugat-Európából hozzánk kerülő fajtákkal is bővül. A nyugati gyümölcsfajták beáramlása ezután már mind nagyobb és nagyobb mértékű. Lassan a régi magyar fajták is feledésbe mennek, az új módi mindenkit meghódít. Különösen a XVIII. századi arisztokrácia hozatja tömegesen a külföldi fajtákat, az alsóbb néprétegekhez azonban ezek nem jutottak akkor el. Lübeck János 1804-ben, beszámolva a magyar gyümölcstermesztés akkori állapotáról, írja, hogy Sopronban két értékes almafajtát termesztenek, a Mandafit és a Szercsika almát. Már több fajtáról tudósít Bogsch János könyvecskéje a századfordulón az almafajtákról. A következő fajtákat sorolta fel: Mosánszkai, Kormos, Varga, Zöldranét, Pogács, Bársony, Sóvári, Boczmány alma. Leibizer már ugyanebből az időből könyvében 26 fajtát említ. Részletesebben bemutatja a Nyári borízű almát, a Piros császáralmát, a Boszmánalmát (a XIX. század legkedveltebb almáját), a Piros ranetet, a Fontos almát stb. A nyugatról megindult fajta-bevándorlás csak a dunántúli kerteket érintette. Ekkor ott már rendszeresen használják a fajtákkal behozott neveket is: „renet”, „parmén”, „kálvil”, „pepin” stb. Az ország keleti része azonban, különösen pedig Erdély megmaradt a régi magyar gyümölcstermesztés folytatójának. Orbán Péter — írja Rapaics — ismertetőjében felsorolta Bánffy báró kertjének gyümölcsfajtáit, s közöttük már 149 alma neve kapott helyet. Ebből is látjuk, hogy’ a XIX. század elején már bőséges fajtaválaszték termett a földesúri kertekben. Az első faiskolai árjegyzék 1812-ben jelent meg, kiadója Bodor Pál, Kolozsvárott. Ebben számos almafajtát (34 fajtát) sorol fel, 189
