Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Paradicsom

bői került Pozsonyba), de pár évvel később (1664) már Lippai is megemlékezik róla. Csapó (1775) az „Új Füves és Virágos Magyar Kert” c. könyvében még azt írja róla, hogy „Nem tanácsos az gyümölcsöket enni, mert az ember eszét megcsonkítják”. A XVIII. század végén azonban már levét ételekhez mártásként adják, sőt nyersen is fogyasztják. Olaszországban is népszerű eledel.

A paradicsom hazánkban nemcsak Bécsből, hanem a XVII. század végén Szerbiából, a hozzánk betelepített rácok révén is elkerült. A terjedés útja a Duna vonalát követte, s a Dunamenti rác-településeken mindenütt található volt a paradicsom a kertekben. A paradicsom szántóföldi termesztése csak a XIX. század hetvenes éveiben a Pest környéki rác-településeken kezdődik. A paradicsom termesztése ettől kezdve rohamosan elterjed.

A paradicsom nemesítésével legelőször az Amerikai Egyesült Államokban kezdenek foglalkozni. 1860-ban kezdett paradicsomot nemesíteni Tilden, majd Livingstone (1870—75), s előbb a Paragon, majd az Acme híres gerezdes bogyójú fajtákat állította elő, amelyből több új fajta is leszármazott. Olaszországban a San Marzano és a Humbert király fajtákat termesztették (1880).

Európa hűvösebb nyugati és északi vidékein a paradicsom üvegházi termesztése a századfordulótól kezdve rohamosan, nagymértékben fejlődött. A paradicsom termesztése és nemesítése a XIX. század végén Németországban is értékes eredményeket ért el. A ma is termesztett Lucullus fajtát 1906-ban hozták forgalomba. A nem sokkal később nemesített Bonner Beste, Erste Ernte, Sieger, Rheinlands Rhum fajtákat nálunk is ismerik és termesztik.

Sajnos, a századforduló nemcsak a paradicsom termesztését és nemesítését hozta lendületbe Európában mindenfelé, hanem a paradicsombetegségek behurcolásának a kezdetét is jelzi. Amerikából számos terhes betegség került át Európába, amellyel szemben nemcsak a növényvédelemnek kellett felkészülnie hathatós védekező módszerekkel, hanem az ellenálló fajták nemesítése is időszerűvé vált. Ebben sok reményt nyújtanak a paradicsom vad rokonfajai: a Lycopersicon hirsutum és a L. peruvianum. Hazánkban Kecskeméten Mészöly Gyula nemcsak a híres kecskeméti fajták előállításával ért el példás eredményeket, hanem a rezisztens (ellenálló) fajták nemesítésében is jelentősek a sikerei.

157