Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Borsó
déken van. így az abesszin borsó, mint a neve is mutatja, Abesszíniában keletkezett, a Szíriái borsó pedig Afganisztánban és Észak- Iránban. A Pisum fulvum areája Kisázsiában, Szíriában, Palesztinában és Arábiában van; sziklás körülmények között él. A Pisum elatius (sudár borsó) areája viszont a Földközi-tenger vidékétől (Mediterrán) Elő-Ázsián át egészen Tibetig húzódik, de Magyarország flórájának is tagja, főleg a Dunántúl déli vidékein (noha szórványosan Karancs, Esztergom, Budapest környékén, és a Balatonnál is található). A vetemény borsóhoz olyan közeli a hasonlósága, hogy egyes rendszerezők annak alfajaként is feltüntetik. Mint az area adatai is mutatják, a két ősi borsófaj egymással keverten él ősidők óta, így közöttük a kereszteződés lehetősége mindig meg is volt. A Pisum abyssinicum areája Dél-Arábia és Abesszínia, ahol inkább termesztésben található, s szórványosan vadon termő állapotban, legfeljebb 2000 m tszf. magasságig. Vavilov a borsó géncentrumát a Közép-Ázsiai központ területén határozta meg (Északnyugat-India, Afganisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Nyugat-Tien-San). Govorov ezt a területet kissé nyugatabbra helyezi, és szerinte az elsődleges központ: a Földközitenger keleti vidéke, Irán, Transzkaukázia, Afganisztán, egészen Tibet vidékéig terjed. Szerinte a borsó Délnyugat-Arábián át Abeszszíniába és Észak-Afrikába, mint másodlagos központba vándorolt a neolitikus időkben. A jarmoi leletek azt bizonyítják, hogy a borsó termesztésbe vétele minden bizonnyal a Kelet-Kurdisztán hegyes-völgyes vidékein, a Zagrosztól északra történt, s innen terjedt el a termesztése a „neolitikus hullám” nyugati irányú vándorlásával, szinte ugyanazt a vonalat követve, amelyet a 7. ábrán tüntettünk fel. Elképzelhető, bár regényesnek tűnik Govorov feltevése, hogy a vándorlás Abesszínia és Észak-Afrika vidékére Délnyugat-Arábián keresztül történt, azonban sokkal valószínűbb (kevesebb a természeti akadálya) az egyiptomi útvonal, és^ Egyiptomból az elterjedés délre, Abesszíniába, illetve nyugatra, Észak-Afrikába. A borsó jelenlétét ősegyiptomban a Menghin által végzett ásatások Merimde-Beni-Salame (Nílus-delta) vidékén kimutatták, amelyek korát i. e. 4000. évben állapították meg. Egy raktározó kosárban gabonaszemek mellett 4,5 mm átmérőjű gömbölyű borsómagvakat találtak. Hasonló leletek egyiptomi ásatásokból más helyek-149
