Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Búza
magukkal (csupán a „búza” szót, amely nyelvünkben bolgár-török származék), mert inkább a rövid tenyészidejű köles volt a gabonájuk. A magyar búza kiválóságát Európa hamar megismerte. A XIV. században Bécsbe már számottevő búzakivitelünk volt. A középkorban hazánkban a búzát rendszeresen termesztik. Régi népi neve szerint: gilice-búza, iglice búza, valószínű, hogy az a pirosszemű (var. erythrospemium) búza változatába tartozott. Ma is javarészt ilyen búzát termesztünk. A pirosszemű búza egyik jellegzetes típusa a „tiszavidéki” búza, amely különösen a XIX. században az európai gabonatőzsdéken előkelő helyen jegyzett búzafajta volt. A tiszavidéki búza a „proles hungarica” névvel megjelölt alakkörhöz tartozik. Ez az alakkör a minőségi búzák nemesítésében talán a legfontosabb az egész világon. Nem véletlen, hogy éppen ennek az alakkömek az öröklési anyaga volt a megalapozója a leghíresebb búzák nemesítésének. A Kárpát-medence búzaanyaga hosszabb idők óta a Kárpátok északi-keleti peremvidékének „búzaanyagából”, a híres „proles hungarica”-ból rendszeresen újult fel, és ennek régen honos tájfajtája a tiszavidéki búza is. Galícia, Bukovina, Besszarábia és Nyugat-Ukrajna térségein alakult ki az ún. „ukrajnai—galíciai populáció”, amely az aestivum-búzék legnemesebb „géntartalékát” magába foglaló, változatos populáció. Ebből a populációból vette alapanyagát az európai „minőségbúzák”-at nemesítő minden szakember. Ugyanezt az alapanyagot használták fel az amerikai nemesitők is (a híres kanadai minőségbúzák előállítói), de a világ valamenynyi rangosabb nemesítője is (44. ábra). Összeállításunkban jól látható a híres búzafajták leszármazása, amely mind a „proles hungarica” génbankjából szerezte be értékes és nemes jellegeit. Korántsem kell gondolni, hogy a világ búzanemesítői körében valami különös divat volt az, hogy a „proles hungarica” anyagát használták fel munkájukban. A nemesítők jól felfogott érdeke diktálta ezt a törekvést. Ha azt akarták, hogy búzáikban az egyéb hasznos jellegek mellett a kiváló minőség is sajátosság legyen, akkor nem mellőzhették ezt az értékes alapanyagot. Hazánk rendkívül szeszélyesen változó időjárása évről évre próbának teszi ki a fajtákat. Csak a különös módon alkalmazkodni képes fajták állják meg helyüket. A „tiszavidéki” búza is ilyen cájfajta volt. Jól illeszkedett be körülményeink közé, és valóban kiváló lisztminőségű búzát érlelt. Sajnos, e fajtának volt egy nagy hátránya: 7 Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? 97
