Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története a két világháború között

a fő cél a hivatalos körök megnyugtatása volt, hogy a gyár hadi célokra is termel. Ezért hadiüzemmé nyilvánították s a gyár dolgozóira a katonai szabályzat hadiüzemi pontjait érvényesítették. A hadiüzemi parancsnokság Veszprémből, majd Ajkáról irányította a gyárat.

1944-ben az égetőfa beszerzési nehézségei miatt csökkenteni kellett a munkaidőt. Az év elejétől a katonai behívások, a kényszerű mezőgazdasági szabadságolások súlyosan érintették a gyár termelését és létszámát. Míg két évvel korábban a konjunktúra éveiben a gyár 750 főt számlált, addig 1944-ben — az említett okok miatt — 630 főre csökkent. E létszámban fokozatosan szerepeltek kezdő munkások és női munkaerők is. Az 1944. szeptember 30-i igazgatósági ülésen Gulden arról számolt be, hogy a múlt évben január 1. és szeptember 30. között 116 égetés történt, a szakmunkáshiány és tüzelőkorlátozás miatt az 1944. év ugyanezen időszakában csak 100 égetést tudtak végrehajtani. Bár 1944-ben a kályhagyári kemencék számát kettőről háromra emelték, az égetés 176-ról 134-re csökkent.(207) A gyár művészi vezetésével egyetértésben elhatározták a nem gazdaságos kommersz kályhák helyett stílkályhák gyártását. Vidéki kastélyokban végzett előtanulmányok után készült modellekkel a gyártás megindult.(208)

Az exportpiacok sorra elvesztek, 1944 közepén már egyedül Svájc, Németország és Szlovákia maradtak meg.(209) Az RT. alaptőkéje az 1944. év végén 375 ezer pengőt tett ki, a kibocsátott részvények darabszáma 25 000 volt. A részvények névértéke 15 pengő volt.(210)

Milyen törekvések jellemzik a gyár művészeti életét a harmincas évek végétől?

Az egyes művészeti munkaköröket szakosították, így mindenki képességének megfelelő munkahelyre kerülhetett. A gyártás folyamata ezzel tökéletesedett, s nagyobb művészi igénnyel léphettek fel. A figuragyártás mintegy 20%-os selejtjét 5°0-ra csökkentették. Míg korábban megfestették a figurákat, addig 38 után a formához szervesen kapcsolódó színezéssel látták el, amely biztosította a forma elsődlegességén kívül a porcelán anyagának érvényesülését. E kezdeményezés Brand Ágoston nevéhez fűződik. Hasonló módon kutatta Somorjai Imre a porcelándekorok új alkalmazásának lehetőségét dísztárgyakon, készleteken. Az új keresésének beszédes példái a gyári múzeumben őrzött „Fecskés váza" és „Almavirágos készlet” s még több dísztál.

Termelése a köznapi élettel szorosabb kapcsolatba került. A művészi igény fenntartása mellett számoltak nemcsak a szűk exkluzív körök, hanem a nagyközönség ízlésével és vásárlóképességével is. A gyárat e téren a legélénkebb mozgékonyság jellemzi. A korabeli szakfolyóiratokban nyomát találjuk a herendi gyár nagyközönség számára gyártott jutányosabb árukészletek hirdetéseinek. A művészi teljesítmény és igény feladása nélkül, kielégítve mind a külső, mind a belső piacot, biztos anyagi bázist teremtettek, közben a művészeti fejlődésre is bőkezűen áldoztak.

Nyolc művész állt állandó szerződéses alkalmazásban a negyvenes években. Művészeti célra 1942-ben nagyobb összeget fordított a gyár, mint amit az RT. 20-as éveinek egy egész naptári évi forgalma tett ki.(211)

A legválságosabb időkben is a nemes anyag használata, az előkelő hatású díszítés, a Herend nagy múltjában kiforrott tiszta szerkezeti elemekkel és stílusokkal való józan kapcsolódás és az állandó új keresése jellemző 76 még Herend e rövid, s főleg a háborús időkben nehézségekkel teli