Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár fénykora 1851-től 1873-ig
elutasító választ küldtek Herendre akkor, amikor életképtelen és sokkal kisebb fedezettel rendelkező gyárakat mentettek meg kölcsöneikkel a végpusztulástól? Hát nem volt elég garancia a világsikert ért „Herend” név, vagy az angolok 40 ezer fontra becsült modellkészlete? A 60-as évek végétől a levéltári akták között lépten-nyomon a következő kérelmeket találjuk: 1869. „Fischer Mór herendi gyáros állami segélyt kér; a pénzügyminiszter 2760/1869. sz. alatt Fischer Mór Herendi Porcelángyár tulajdonosának 150 ezer forint kölcsönérti folyamodását terjeszti fel. Őfelsége körüli minisztérium 1369. sz. alatt átküldi Fischer Mór herendi gyáros által üzlete folytatásához kért állami segély iránti felségfolyamodványát. ..” És még folytathatnánk a folyamodványokat tartalmazó akták ismertetésétől06) Hosszas huzavona után Fischer 150 ezer forintos kérelme miniszteri javaslattal eljutott a Magyar Földhitelintézethez. Annyit sikerült elérni, hogy a gyári fedezet felülvizsgálására szakértői bizottságot küldtek ki, Anton I. Hack, a megszűnt császári porcelángyár igazgatójának vezetésével. Hack jóindulatú becslése folytán felvett leltár 396 207 forint biztosítékot állapított meg. Ennek alapján végül is a Magyar Általános Földhitelintézet RT. 50 ezer forint kölcsönt folyósított, amit Fischer arra használt fel, hogy a gyár eddigi szerepléséhez méltóan jelenhessen meg a küszöbön álló bécsi kiállításon. Próbáljunk magyarázatot találni, miért zárkóztak el Fischer kérelme elől a bankok, miért elégedtek meg barátai a szűkszavú válaszokkal és semmitmondó együttérzések kifejezésével? Mi kényszerítette Fischert élete nagy művének csúcspontján az elismerések és egyáltalában nem rossz üzletmenet közepette hatalmas kölcsön felvételére és a ..gyár megmentésére"? Magyarázatot abban találhatunk, hogy a magas szintre emelkedett herendi manufaktúra művészi ipartelepnek számított, ahol egy-egy porcelántárgyat sokszor évekig készítettek. Sikerét nem a termelés mennyisége, hanem rendkívül igényes munkája biztosította. Amennyire a kor műszaki fejlettsége megkívánta, korszerűsítették a gyárat. De minden további fejlesztés és termelés fokozása már a művészi kivitel rovására történt volna. A ragyogó hírnévnek örvendő gyár művészi termékeinek biztos piacot harcolt ki. így a gyár fenntartása rentábilis volt. Kétségtelen, hogy az egyre rohamosabb lépésekkel polgáriasodó Európa finom minőségű és művészi kivitelű porcelánt most már nemcsak a főúri asztalokon kívánta látni, hanem a polgárság asztalán is. így a gyár bővítése gondolatának volt ugyan létjogosultsága, de csak lépésről lépésre történő fejlesztéssel, egy percre sem hagyva fel a művészi igénnyel, amely mindig a gyár márkája és legfőbb erőssége volt. A gyári jövedelem biztos polgári megélhetést nyújtott tulajdonosának és családjának. A gyári pénztárkönyv adatai szerint Fischer havonta jelentős összeget vett ki. Az üzemben, a bécsi lerakatnál dolgozó fiait is jól fizette. De azt a jövedelmet már nem tudta nyújtani a családot alapított Fischer-gyermekeknek, amit ők követeltek, ami egy átlagon felüli polgár jövedelmét meghaladta volna. Gyermekei az üzem gyors kibővítését és jövedelmezőségét kívánták. A hitelintézetek a nagyhorizontú mester előrehaladt kora és a népes utódok kapzsisága miatt a művészi színvonal süllyedésének veszélyét látták, s ezért a kölcsönök folyósítására nem éreztek különösebb garanciát. E zavaró körülménytől függetlenül Fischer a tőle megszokott energiával és szakmaszeretettel készült az új világkiállításra. 43
